A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

lyet az 1927. évi XII. te. középfokú iskolává minősített. (A népiskola 4. osztályának elvégzése után ebben az iskolatípusban folytatták tanulmányaikat a tízéves kort elért tanulók.) 1928 őszén Polgári Iskolai Tanárképző nyílt Szegeden a megfelelő létszámú tanerő biztosítására. Változott a középiskolai képzés is. (Ua. 323.) Az 1924. évi reform (MÉSZÁROS I. 1996. 83.) három középiskola-típust különböztetett meg: gimnázium, reálgimnázium, reáliskola. A törvény kibocsátásával megszűnt a gimnázium megkülönböztetett jellege, s mindhárom iskolatípus egyenlő esélyt teremtett maturanduszainak tanulmányaik folytatására. A leányok középiskolai képzéséről az 1926. évi XXIV. te. rendelkezett (Ua. 324.), ami magába foglalta a leánygimnáziumot, a leánylíceumot és a leánykollégiumot. Elnevezésével ellentétben középfokú szakiskolaként működött a felső kereskedelmi iskola, a felső ipari iskola és a. felső mezőgazdasági iskola (később részletezve). A felsőoktatás gerincét a tudományegyetemek alkották, Budapest, Debrecen, Szeged és Pécs székhellyel. A M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (Ua. 325.) integráció eredményeként született meg a következő karokkal: - mérnöki és építészmérnöki; - gépész- és vegyészmérnöki; - bánya-, kohó- és erdőmérnöki; - mezőgazdasági és állatorvosi; - közgazdaságtudományi. A főiskolai hálózathoz tartozott: hittudományi főiskolákjogakadémiák, tanárképző főiskolák, gazdasági akadémiák, kereskedelmi főiskola, művészeti (képző, zene) főiskolák, tisztképző főiskola és az 1925-ben nyíló Magyar Testnevelési Főiskola. 1924-ben született meg a törvény a középiskolai tanárok képzéséről és képesítéséről. Ezekben az években alakították ki a gyakorló középiskolák hálózatát. Hóman Bálint (1885-1953) 1932-1942 között vezette a vallási és közoktatási tárcát. (Ua. 328-330.) Működése alatt indult meg a nyolcosztályos népiskola kialakításának folyamata. Az 1934. évi középiskolai reform (1934. évi XI. te.) újból a gimnáziumok számára adta át az elsődleges szerepet, mivel megszüntette a reálgimnáziumot és a reáliskolát, vagyis az egységes középiskolát a gimnázium képviselte. Működése alatt jött létre a közoktatás egységes felügyeleti szervezete, s ennek kapcsán megszűnt a népiskolai tanfelügyelőségek önállósága. Továbbra is érvényesült az egyházi fenntartású iskolák felett az állam felügyeleti joga. A mezőgazdasági szakoktatás a két világháború között 1920 után a politikai határok változása miatt csorbult Magyarországon a mezőgazdasági szakemberképzés oktatási hálózata is. (CSÍKI L. 1943. 66-67.) Érzékeny veszteséget okozott a felsőoktatásban Kolozsvár és Kassa kiesése. Továbbá a határ túlsó oldalára került a komáromi szaktanítónő-képző intézet is. Mindez jó néhány földmüvesiskolára is vonatkozott. Az új államalakulatokban korábban a magyar állam érdekeit szolgáló mezőgazdasági intézményeknek a jövője bizonytalanná vált, különösen a határ túlsó oldalára került magyar etnikum számára. Mindezt tetézte az, hogy számos olyan problémát, megoldatlan feladatot örökölt az 1920 utáni korszak, melyet még az Osztrák-Magyar Monarchia idején halmozódott föl. Amint korábban említettük, a mezőgazdasági szakoktatás 1918 előtt a nagy- és középbirtok szolgálatában állott, amit igazol a felsőfokú intézetek hallgatói létszámának magas aránya a földművesiskolák tanulóihoz képest. Az ag354