A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

rárökonómia az alkalmazott természettudományi ismeretekkel szemben alárendelt szerepet játszott. Aránytalanság tapasztalható a költségvetés terén is, hiszen pl. 1913-ban a szakoktatásra fordított összeg 11,3 millió koronára rúgott, ebből a mezőgazdasági oktatásra csak 4,2 millió korona jutott. (PATAKY E. szerk. 1970. 88.) Az 1920 utáni évtizedekre várt a középfokú oktatás megszervezése, az alsó fokú képzés kiszélesítése, formáinak bővítése és a gazdasági tanárképzés helyzetének megoldása, valamint az intézményi hálózathoz kötődő, de a szervezett oktatás keretein kívüli ismeretterjesztés feltételeinek a megteremtése, továbbá az iskolán kívüli tanfolyamok rendszerének kiépítése. A két világháború között állandóan napirenden volt a mezőgazdasági egyetem kérdése (BUDAY B. 1932. 9-10., 76.), annak ellenére, hogy már az 1920. évi XXX. te. intézkedett a Kir. Magyar Tudományegyetem mellett működő Kir. Magyar Közgazdaságtudományi Kar felállításáról (CSÍKI L. 1943. 67.), melynek keretében mezőgazdasági szakcsoport is működött. Nem is beszélve az 1934. évi X. te. által életre hívott M. kir. József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Karáról. (Ua. 68-69.) E törvényjavaslat tárgyalása során felszólalt Somssich László (SOMSSICH L. 1934. 37-38., 361-362), támogatván, ha nem is önálló egyetemként, de kari tagozódásban a mezőgazdaságtan egyetemi oktatását. De ellenezte azt a debreceni kezdeményezést, amely a közgazdasági kar mezőgazdasági szakának Debrecenbe történő áthelyezését szorgalmazta. Ennek során a Pallagon lévő gazdasági akadémia megszűnt volna és egyetemi szakként működött volna tovább, oktatási célokra felhasználva a tangazdaságot is. Ezt a tervet annak idején támogatta Bethlen István miniszterelnökként is. (Kt. 1932. 45-^46., 419.) Véleménye szerint: „...ha van az országban egy pont, ahol a mezőgazdasági tudományokat a legfelső fokon lehet művelni, akkor az Debrecen.'''' (Ua.) Ez a megoldás a Debreceni Gazdasági Akadémia és a Tisza István Tudományegyetem integrációjából valósult volna meg. Bethlen egyúttal támogatta a középfokú gazdasági tanintézet létesítését is. A debreceni tervet ejtették, de a Bethlen-kormány bukása után a Károlyi-kormány újból elővette, noha az OMGE által kibocsájtott memorandum (Kt. 1931. 29-30., 451.) legfőbb érvként az új intézménynyel szemben a főváros tudományos intézményhálózatának elvesztését és a vidéki gazdaképző bázis gyengülését hozta föl. Az OMGE-vélemény mögött a nagybirtok ellenérdekeltsége húzódott meg. Azt sem szabad elfelejteni, hogy már akkoriban is, még ha csak látensen is, de létezett a főváros-vidék érdekellentéte. Az 1934-ben megnyílt József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem felügyeleti kérdése is heves vitát váltott ki a gazdatársadalom körében. „Ez az új egyetem ugyan nem a mi eszménket valósította meg, mert a gazdatársadalom régi és mindvégig kitartott kívánsága az önálló mezőgazdasági egyetem volt." (Kt. 1934. 83-84., 753.) (Az agrárium 1945-ben kapott önálló egyetemet.) A szakemberek elfogadták ugyan a köztes megoldást, de ezt csak átmeneti állapotnak tekintették. A hatáskör kérdése újból felborzolta a kedélyeket, mivel a Hóman Bálint vezette VKM a gazdasági szakoktatás egész hálózatát szerette volna hatáskörébe vonni. A „hatáskör" a VKM és az FM között változó intenzitással folyt, aminek eredménye az lett, hogy az egyetemi szintű mezőgazdasági oktatás, a gazdasági tanárképzés és néhány középfokú mezőgazdasági jellegű tanintézet maradt véglegesen a kultusztárca felügyelete alatt. A mezőgazdasági szakoktatás gerincét adó intézetek továbbra is a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt maradtak. A magyar mezőgazdasági szakoktatás korszerűsítése, az előző korszakból örökölt hiányosságok felszámolása beleillett abba a reformvonulatba, amely végigkíséri a két világháború közötti évtizedek hazai oktatáspolitikáját. A szakoktatás modernizációját és az iskolahálózat bővítését együtt kellet végrehajtani. A Trianon utáni területvesztés felértékelte az Alföld jelentőségét és a paraszti gazdálkodás szerepét. Gazdasági súlyához képest azonban az Alföld agrároktatása - intézmények száma, oktatás színvonala - kevésbé tükrözte az országos helyzetet, így e téren is elmaradott területnek számított. 355