A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

hazai kísérletügy egy másik csoportját képezték a vetőmagvizsgáló állomások. (Ua. 32.) Az első színhely Magyaróvár, ahol a Debrecenből átkerülő (1878) Deininger Imre vezetésével indult meg a munka. Ezt követte 1884-ben Debrecen, Kassa, Keszthely és Kolozsvár. (Ua. 33.) A M. kir. Dohánytermelési Kísérleti Állomás Debrecenhez kötődik, melynek felállítására 1898-ban került sor. (Ua. 101.) Az irányításával Kerpely Kálmánt bízták meg, az MTA levelező tagját. (Ua. 103.) Az intézet „...munkájával európai hírnévre tett szert, jóllehet itt- Kerpely Kálmán kivételével - nem dolgoztak olyan képességű szakemberek, akikből a Magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomáson többet is találtunk". (Ua. 104.) A teljesség igénye nélkül, mindenképpen említeni kell a Magyaróvárott létesített Növénytermelési Kísérleti Állomást, melyet olyan szakember indított útjára, mint Cserháti Sándor. (Ua. 90.) Szerepét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy amikor 1909-ben Budapesten létrehoztak egy hasonló intézményt, rövid idő után (1910-ben) áthelyezték Magyaróvárra, a növénytermelési kísérletügy vidéki fellegvárába, s vezetését Cserháti Sándorra bízták. (Ua. 98.) Az 1890-es évektől kezdett különválni a hazai mezőgazdasági kutatás a szakoktatási intézetektől, Debrecentől és Magyaróvártól eltekintve. Az FM szervezésében (PATAKY E. szerk. 1970. 89.) és felügyelete alatt egymás után alakultak meg az országos hatáskörű kutatóintézetek, melyek hosszú időn keresztül meghatározták a mezőgazdasági kutatások színvonalát. Előzmények után létrejött a Mezőgazdasági Kísérletügyi Tanács, bár szakfolyóirata a Kísérletügyi Közlemények már 1898ban útjára indult. A XX. század első évtizedeiben a magyar mezőgazdasági kutatást, intézményi hálózatával, a bennük folyó munkát, a világ hasonló intézményei között negyedikként tartották számon. S ebben nagy szerepe volt a Földmüvelésügyi Minisztérium Kísérletügyi Osztályának. A magyar mezőgazdaság általános helyzete 1920 után Az első világháború után megváltozott Európa politikai, gazdasági képe. (MAGYAR MEZŐGAZDASÁG, 2000. 89-90.) A szerves fejlődés eredményeként a Kárpát-medencében kialakult gazdasági kapcsolatokat a párizsi békerendszer szétzilálta. A politikai döntés talán legnagyobb vesztese Magyarország lett, amely területének 67%-át elveszítette, közte is jelentős mezőgazdasági terület került át a határ túlsó oldalára. (GUNST P. 1970. 30-60.) Mindez azt eredményezte, hogy nemcsak a korábbi évtizedek során kialakult munkamegosztás szűnt meg a monarchia egyes országai, hanem a Kárpát-medence egyes tájai között is. „Az új országterületen a mezőgazdaság szerkezetének különbsége nem tekinthető önmagában hátrányosnak, a változások öszszességükben mégis kedvezőtlenebb helyzetet jelentettek mezőgazdaságunk számára, mint a korábbi helyzet volt." (Ua. 60.) Ez lemérhető az egyoldalú gabonatermesztés arányának növekedésében, egyúttal nőtt a nagybirtok súlya. A megrekedt gazdasági-társadalmi rendszer nehezítette, illetve megakadályozta egy hosszú távú agrárpolitika kibontakozását, így a termelés modernizációját. Mindezt tetézte a nemzetközi konjunktúra megtorpanása, a gazdasági világválság lezajlása. Közgazdasági dogmává merevedett a viszonylag jövedelmező nagybirtok védelme, mivel elmaradt az alapprobléma megoldása: a földosztás és vele párhuzamosan az iparfejlesztés. így érintetlen maradt az ország agrárszerkezete, elodázva a döntést, amihez viszont hiányzott a politikai akarat. A Nagyatádi-féle földreform (1920. évi XXXVI. te.) bátortalan kísérletként vonult be a magyaragrártörténetbe. (MAGYAR MEZŐGAZDASÁG, 2000. 92.) Az 1930-as évek második felében mutatkozó némi javulás az állami beavatkozásnak és a háborús konjunktúra kibontakozásának köszönhető (Ua. 96-97.), aminek következtében növekedett a munkaigényes növénykultúrák vetésterülete, hozzá hasonlóan az olajos növényeké is. (Ua. 100.) 352