A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Csokonai és a debreceni muzeológia

naitól kapta, ez a gyűrű attól való. " Nem kétséges, hogy ez a jegyzőkönyvi bejegyzés az ajándékozó elmondásából származik, amit hiteles forrásnak tekinthetünk. Nem tanulság nélküli mai muzeológiai munkánk szempontjából az az erkölcsi elismerés sem, amelyben a gyűrűt adományozó Vajda Eleket a Város és a Kör részesítette, és amely a sajtó útján országos visszhangot keltve pozitív légkört teremtett a Csokonai Kör további gyűjtési akciójához. Magáról a kiállításról is sokat megtudhatunk a fennmaradt dokumentumokból. Az alábbi jegyzetet olvashatjuk pl. a tárgykatalógusban: „A kiállítás a kereskedelmi-akadémia piacz-utcai palotájának emeleti dísztermében helyeztetett el s 2005 május 21-én megnyittatván, május 31-ig lesz szemlélhető 20 filléres beléptidíj mellett. (Tanuló- és gyermekjegy 10 fillér.) A kiállítás naponként délelőtt 10 órától délután 5 óráig látható. Jegy nélkül senki be nem bocsa)'tátik. A tárgyakhoz nyúlni és a helyiségekben dohányozni tilos. Magyarázatokkal a főiskolai tanuló ifjúság erre felkért tagjai szolgálnak; a teremőrséget pedig az 1848-9. évi öreg egyenruhás honvédek képezik. " 4 Áttételesen még azokról a fanyalgó háttér-véleményekről is értesülünk, amelyek az országos, illetve fővárosi irodalmi közéletben meg-megjelentek: „ ...a Kisfaludy-társaság február 12-ki közgyűlése alkalmával még a fővárosi írói köröket is felvilágosítani kellett, hogy ez nem csupán flóta, hajfürt és Lilla gyűrűjének kiállítása akar lenni; mert ezeket, mint becses relikviákat természetes, hogy igyekeztünk szintén összeszedni és kiállítani, de ezek, minthogy Csokonai 31 évesen - tehát fiatal korában halt el, részint mert szegény ördög volt - magukban oly kevés anyagot nyújtanának egy kiállításhoz, hogy azokkal kiállítást rendezni - még legszűkebb körben sem lett volna érdemes. "

3> Ez a megjegyzés világossá teszi, hogy a Komlóssy Arthur szellemi irányításával folyó ünnepi előkészületek célja az volt, hogy magát a Csokonai-életművet hozzák közelebb az olvasókhoz. Ebben a szándékban mégis lappangott valami „kálomista nyakasság", debreceni „különállás". Géresi Kálmán, a Kör elnöke még 1902-ben kijelentette: „Itt az ideje, hogy Csokonai tisztes néphagyományait a fővárosi sajtó s a könnyebb fajta irodalmi termékek árasztotta felületességgel, idegenszerűséggel, léhasággal és frivolsággal szembehelyezze. " A Csokonai Kör sokat adott a konvencionális formák betartására. Asztalos Dezső ezt így fejezi ki: „A Csokonai Kör formaérzéke ugyan nem holmi „mesterkedő" divatban nyilvánul, azonban kétségkívül nyilvánul reprezentatív és adminisztratív irányításának szertartásos műgondjában, komolyságában"

37 A méltóságteljes elegancia társadalmi rangot adott a Körnek, de ugyanakkor a modorosság és pátosz kísértését is hordozta. Mindez azonban nem csupán külsődleges jellegzetessége volt a Körnek, hanem szemléletének formai vetületeként is értelmezhetjük. Ez a lappangó szemléleti különállás tör majd néhány év múlva felszínre Zoltai Lajos és Ady Endre sajtóvitájában.

38 Ez ugyan elsősorban Várad és Debrecen szellemi arculatának különbözésére vet fényt, de benne rejlik már a népi-urbánus vita több jellegzetessége is. 33 A Csokonai Kör Jegyzőkönyvének 1897. július 9-i bejegyzése részletesen leírja a gyürü debreceni átadásának ünnepélyes körülményeit is: a Város reprezentatív ötösfogatával várták a Tatatóvárosból érkező Lillarokonokat és a polgármesterjelenlétében vették át az értékes relikviát a Csokonai Kör vezetői. 34 A százados Csokonai emlékünnepéllyel kapcsolatos Csokonai-kiállítás tárgymutatója 35 Tárgymutató bevezetője. 36 Asztalos Dezső: A Csokonai Kör története. Kézirat. DIM X. 87.4.9.5.3. 96-97. 37 Ua.5. 38 Ady és Debrecen. A Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár kiadványa, Debrecen, 1977. 337