A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Csokonai és a debreceni muzeológia

II. AZ IRODALMI MUZEOLÓGIA TOVÁBBI ÚTJA ÉS DEBRECENI EREDMÉNYEI Az irodalomtörténet mint muzeológiai szakág nem sorolható a klasszikus múzeumi profilok közé. Bár a magyar állami múzeumok gyűjteményeiben kezdettől fogva voltak irodalmi műtárgyak - pl. klasszikusok kéziratai, relikviái, portrék és más képző- és iparművészeti alkotások stb. -, de mindössze néhány évtizede jöttek létre önálló irodalmi gyűjtemények. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) - mint országos szakmúzeum - éppen 2004-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Gyűjteményének törzsanyaga azonban addig is közgyűjteményekben, többnyire a Nemzeti Múzeumban volt elhelyezve. Klasszikusaink kéziratainak java ma is, az Országos Széchenyi Könyvtárban vagy az MTA Kézirattárában, esetleg egyházi gyűjteményekben található. A PIM léte és dinamikus fejlődése a megyei múzeumok többségét mégis arra bátorította, hogy az idők folyamán birtokukba került irodalmi műtárgyakból önálló nyilvántartású gyűjteményt szervezzenek, s gondot fordítsanak a működési területükön képződött irodalmi értékek megőrzésére és megismertetésére. Ilyen értelemben új muzeológiai szakág jött létre, amely azonnal strukturálódni kezdett, részben a hagyományos múzeumi, levéltári és könyvtári profilok mentén, pl. kézirattár, aprónyomtatvány-tár, képzőművészeti tár; másrészt olyan új gyűjteményi egységeket hozva létre, mint a relikviatár, hangtár stb. (Mindjárt meg kell említeni, hogy speciális irodalomtörténész-muzeológusokat nem képez a magyar felsőoktatás. A muzeológusi beosztásban foglalkoztatott szakemberek általában magyar-szakos egyetemi végzettséggel rendelkeznek, esetleg könyvtár-, levéltár-, néprajz- vagy művészettörténet-szakosok.) Az irodalmi muzeológia kialakulásának másik lényeges forrását a helytörténeti kutatások divatja jelentette. Az ország településeinek többségét az ötvenes években elérte az a honismereti mozgalom, amely - ha gyakran ideológiai színárnyalatokkal átfestve is - számos jelentős személyiség biográfiáját gazdagította lokális részletekkel. E területen olykor több volt a lelkesedés, mint a szakértelem, de a nyomában járó lokálpatriotizmus mindenképpen a múzeumi gyűjtemények jelentős gyarapodását eredményezte. Meg kell jegyezni, hogy voltak olyan szakemberek is a honismeret terén, akik szakmai felkészültsége kimagasló volt, és csupán ideológiai-politikai okok miatt, esetleg idős koruk miatt nem érvényesülhettek más fórumokon. A honismereti-helytörténeti mozgalom érdemeit és gyengéit szülőházak, lakhelyek, emléktáblák sokasága bizonyítja. Ezeknek nagy hasznát vette a nyolcvanas években induló országos irodalom-topográfiai kutatás, majd a kilencvenes években az irodalmi kultusz-kutatás is. A múzeumügy debreceni megkésettségét kompenzálja az irodalmi muzeológia hivatásos művelésének korai kezdete. A fent bemutatott értékes civil kezdeményezések után az irodalomtörténet intézményes kutatása már a Városi Múzeumban megindult. Zoltai Lajos, Sőregi János és mások értékes irodalom-topográfiai eredményeket tettek közzé. A Déri Múzeum is folytatta ezt a hagyományt, hiszen a Déri-hagyaték is tartalmazott néhány irodalmi ritkaságot. A II. világháborút követően a Csokonai Kör ereklyetára és egyéb dokumentációja a múzeum tulajdonává vált. így Debrecenben viszonylag korán, a PIM szerveződésével szinte azonos időben elkezdődött a tudatos irodalom-muzeológiai tevékenység. Julow Viktor ugyanis már az ötvenes években a Déri Múzeum munkatársaként nemcsak leírta, hanem kutatta, kiállította és tudományos publikációkban közzé is tette a Déri Múzeum történeti és a néprajzi gyűjteményeiben, valamint a múzeumi könyvtárban felkutatott legértékesebb irodalmi műtárgyakat. A publikálatlan irodalmi kéziratok jelentős mennyisége olyan tudományos teljesítményekre adott lehetőséget neki, mint pl. a Kéry Lászlóval közösen elkészített Fazekas-kritikai kiadás.

39 Julow Viktort - végső soron - a múzeumi 39 Fazekas Mihály Összes Müvei I-II. Akadémiai Kiadó, 1955. 338