A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Csokonai és a debreceni muzeológia

Csokonai Vitéz Mihály szülőházát otthonul, állandó használatra engedje át. Kilátásunk is volt reá, hogy e kérelmünk rövid időn belül meghallgatásra és teljesítésre talál. A törvényhatósági közgyűlés elvileg elhatározta, hogy az elemi iskolák ügyének rendezésével egyidejűleg ez a kért házas telek a mi használatunkra átadandó. Reményünk azonban mindez ideig nem valósult meg. S egyáltalán nem is sejthető, mikor fog megvalósulni. Egyelőre meg kellett elégednünk azzal a biztató szóval, hogy majd, ha a közművelődési palota felépül, abban talán mi, a Csokonai Kör is állandó s fényes otthonra találunk... Mi különben természetesen azt óhajtjuk, hogy abban a minél előbb felépíthető közművelődési palotában legyen a mi állandó és végleges otthonunk. Úgy is kell ennek lennie. Hiszen a kultúrpalota megteremtése is egy olyan feladat, melynek megvalósítása iránt a Csokonai Kör évek óta minden tőle telhetőt elkövet. " 32 Ekkor azonban még senki sem sejtette, hogy az együttes tervek megvalósítása csak részlegesen és hosszú évek múlva sikerül, s akkor már az irodalmi közéletben is feltűnnek a megújulás jelei. A város fejlődését és sorsát egy váratlan világháború és az ország azt követő felnégyelése jó ideig megbénította. A Csokonai Körből 1927-ben kibontakozó Ady Társaság azonban ismét lendületet adott azoknak a törekvéseknek, amelyek a múzeumügyet és az irodalmi életet mind több szálon összekapcsolták. A civil szervezetek 1948 utáni megszüntetését követően a Csokonai Kör értékes irodalmi kézirat és relikvia-gyűjteménye, illetve az egyesület minden dokumentuma a Városi Múzeum, illetve a Déri Múzeum tulajdonába ment át. A mai irodalmi gyűjtemény és muzeológia alapjait tehát a Csokonai Kör rakta le Debrecenben. Nem túlzás tehát ismételten azt állítani, hogy - legalábbis egy szálon - a debreceni múzeumügyet Csokonai Vitéz Mihály szelleme hatja át. IRODALOM ÉS MUZEOLÓGIA Mint láttuk, Csokonai halálának évszázados emlékünnepe jótékonyan hatott a városi múzeumügy problémáinak nyilvános felvetésére is. A debreceni irodalmi muzeológia pedig egyenesen születésnapjának tekintheti a Csokonai Kör 1905-ben rendezett Csokonai-kiállítását. A szisztematikus tárgy-gyűjtés évekig tartó, országos akcióvá szélesedett, amely nemcsak az irodalmi társaságokkal létesített kollegiális kapcsolatok, hanem a Csokonai-család és Vajda Julianna leszármazottaival, illetve más magánszemélyekkel folytatott levelezés és találkozás révén is rendkívül eredményesnek bizonyult. így a kiállításra kölcsönkapott, vagy a Kör számára ajándékozott tárgyakról igen fontos származási adatokat is be lehetett szerezni, amelyeknek a mai napig nagy hasznát veszi a Csokonai-kutatás és muzeológia. A legszemléletesebb példa erre Lilla gyűrűjének esete, illetve a gyürü származásának és az ajándékozás aktusának jegyzőkönyvi megörökítése. A család a költő ajándékaként ismerte a gyűrűt, amit még 1897-ben rendkívüli ünnepélyességgel ajándékoztak az örökösök a debreceni Csokonai Körnek. A Körjegyzőkönyve így írja le a gyürü „előéletét": „Júlia egyik testvére, Sámuel és ennek fia, Elek, tanúi voltak 1856-ban Júlia utolsó napjainak és elhalálozásának, s midőn az agg éveiben is szép öreg nő kilehelte nemes lelkét, férje, Végh Mihály lehúzott a nő ujjáról egy arany gyűrűt, ... amely sima arany karikagyűrű, közepén oly alakzattal, mint a köves pecsétnyomó gyűrűk, de a kő helyett egy kis felnyitható, fedéllel bíró üreggel, amelybe haj, méreg vagy egyéb apróság rejthető. Semmi betű vagy vésés rajta nincsen, csupán az arany próba, s e szavakkal nyújtotta át sógora (Végh Mihály) Vajda Sámuelnek: Na, brúder, ez a gyűrű magát illeti, tegye el, és jól őrizze meg, mert ezt a gyűrűt Lilla Csoko32 Asztalos Dezső i. m. 336