A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művészettörténet, iparművészet - P. Szalay Emőke: XVII. századi reneszánsz jellegű úrihímzések Szabolcs-Szatmár-Bereg megye református gyülekezeteiben

P. Szalay Emőke XVII. SZÁZADI RENESZÁNSZ JELLEGŰ ÚRIHÍMZÉSEK SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEIBEN A XVII. században már virágzott a magyar hímzőmüvészet legegységesebb, legszínpompásabb stílusa, az úrihímzés. A maga korában mindent beborító csodálatos művészet alapanyagának múlandósága miatt kevés tárgyi emlék maradt fenn. A mindennapi életben használt, a környezetet széppé tevő, a viseletben, lakástextíliákon át a nyeregtakarókig mindenütt megjelenő úrihímzés darabjai legnagyobb részt elhasználódtak, elkoptak. Ez a hímzésvilág a világi élet mellett az egyházi textíliákon is megjelent, az egyházaknál megőrződött hímzések között kiemelkedő helyet foglalnak el a református gyülekezetek tulajdonában fennmaradt emlékek. Az úrihímzésnek, de különösen a református templomok úrihímzésű térítőinek kiemelkedő értője és kutatója Palotay Gertrúd 1936-ban írta a következő sorokat (1936. 1): „Hazai hímzőművészetünk elmúlt négy évszázadának történetét sehol ily hiánytalanul nem tanulmányozhatjuk, mint református templomaink fonalas emlékeiben. Ugyanis a katolikus templomok textilis felszerelése, részben előírásos megkötöttségek és hagyományok, részben a külfölddel való élénkebb tárgyi természetű kapcsolatok miatt erősen nyugat-európai ízű, viszont a protestáns egyházak térítői koruk jellegzetes magyar munkáiként mutatkoznak. " A magyarországi református templomok úrasztal térítőiről ezt írta: ,yA magyar református egyház úrasztali térítőinek ismertetésére, történetük vázolására elsősorban arra lenne szükség, hogy valamennyi egyházközség emlékeit ismerjük. Ma sajnos, még csak hozzávetőleg sem tudjuk, nem ismerjük sem a terítők számát, sem mivoltukat, csak sejtjük látatlanban, hogy mi minden lappang még fölfedezetlenül főként kicsiny falusi eklézsiák ládáiban. " (Palotay 1942. 249). Palotay Gertrúd idézett megállapításai szinte a mai napig érvényesek, bár az utóbbi években a Dunántúli Református Egyházkerületben S. Laczkovics Emőke, a Kárpátalján Felhősné Csiszár Sarolta megkezdte a fennmaradt emlékanyag feldolgozását. László Emőke az Iparművészeti Múzeum anyagát közölte. Magam Hajdú-Bihar megyében és a Tiszántúlon folytattam kutatásokat

1

. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye református gyülekezetei a mai napig kiemelkedő számban őriznek úríhímzéses textíliákat. Az alábbiakban a tudományos kutatás előtt jórészt ismeretlen úrasztali terítők elemzésével szeretném felhívni a figyelmet erre a napjainkban is veszélyben lévő, hallatlanul értékes, pótolhatatlan tárgyi anyagra. A törökös jellegű hímzések bemutatása után a XVII. századi reneszánsz jellegű terítők ismertetésével az úrihímzések másik jellegzetes csoportjával foglalkozunk

2

. ' P. Szalay Emőke 2000. 1997-2001 között OTKA támogatással folytatott kutatás keretében a Tiszántúli Református Egyházkerület úrihímzéseinek felmérését végeztem. 2 Jelen dolgozat a Tiszántúli Református Egyházkerület XVII-XVIII. századi hímzéseit feldolgozó nagyobb munka előtanulmánya. Eddig két rövid áttekintés készült a megye úrihímzéses úrasztali térítőiről és a törökös jellegű hímzésekről (P. Szalay Emőke 2005., 2005 a. Megjelenés alatt). 269