A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)
Művészettörténet, iparművészet - Nagy Márta: Asszimilációs utak a magyarországi görög diaszpóra egyházművészetében
Nagy Márta ASSZIMILÁCIÓS UTAK A MAGYARORSZÁGI GÖRÖG DIASZPÓRA EGYHÁZMŰVÉSZETÉBEN Bevezetésképpen meg kell jegyeznem, hogy ez az írás a magyarországi görögséget mint etnikailag homogén népcsoportot kezeli. Nem tesz különbséget a diaszpóra görögséget alkotó görög, valamint nyelvében, kultúrájában és szokásaiban hellenizálódott makedovlach (gúnynéven cincár) népcsoport 1 között. Ez ugyanis a fölvetett témának csak árnyalását igényelné, de a következtetéseket alapjaiban nem módosítaná. Görögök, mint kereskedelemmel foglalkozó népelemek magyar területen a török hódítók nyomában, a 16. században jelentek meg 2 . Nem a görög az első, többségi katolikus környezetbe került ortodox népcsoport a királyi Magyarország területén. Már jóval a görögök megjelenése előtt, a 13. századtól megtelepedtek itt románok, ruthének, az 1389-es rigómezei csatavesztést követően pedig szerbek 3 . A diaszpóra-létek, a diaszpóra-kultúrák kulcskérdése az asszimiláció, illetve ennek prolongálása, vagy elkerülése. A beolvadás elkerülésének, vagyis a diaszpóra görögség nemzeti önmegtartásának legfőbb tényezőiként Horváth Endre a magyarországi görögökről írott egyik tanulmányában 4 az anyanyelvet, továbbá a vallást jelölte meg. Ebben a vonatkozásban témánk, az egyházművészet elsősorban a valláshoz kötődik, de kapcsolata van az anyanyelvvel is. A 17. század az, amelyből a legkorábbi emlékek megőrződtek. Ebben az időszakban a görögök átmenő, tranzitkereskedést folytattak, nem telepedtek le az ország területén. Vallási igényeik kielégítése céljából egyrészt, a szerb sajkások által már korábban épített templomokat 5 látogatták, másrészt saját imaházakat 6 létesítettek. A 17. századi emlékek ezekből a szerb templomokból és görög alapítású imaházakból őrződtek meg, igen kis számban. A kecskeméti kápolnából ránkmaradt Szent Efthymiosz-ikon (1. kép) például, amely a csecsemők védőszentjét ábrázolja, későbizánci alapokon nyugvó tradicionális mü, falképfestő alko' A magyarországi görög diaszpóra két etnikai népcsoportból áll: görögök, valamint nyelv és kultúra tekintetében hellenizálódott makedovlachok, cincárok. Pásztor M., A százötven éves Lipótváros, in Statisztikai Közlemények 93/4, 1940, 59; Vacalopoulos, A. E., History of Macedonia 1354J 833. ©eoGatawucn, 1973. Thallóczy L., A keleti kereskedelem története Magyarországon, Budapest, 1882, 82. A Jászkunságban például már az 1699-es Pentz-féle összeírás is tartalmaz olyan neveket (Nyrco, Pap, Szappanos stb.), amelyeket görögök használtak. In Nagy M., Görögök a Jászkunságban, Karcag-Szentes-Kecskemét, 1988, 4. 5 Szentkláray, J., A szerb monostoregyházak történeti emlékei emlékei Dél-magyarországon. Budapest, 1908. 4 Horváth E., Magyar-görög bibliográfia, in Magyar-Görög Tanulmányok 12, Budapest, 1940, 13-15. 5 Győrben, Komáromban, Esztergomban, Budán stb. 6 Diószegen, Losoncon, Léván, Nagykőrösön, Nagykanizsán, Sopronban, Újvidéken, Zimonyban stb. In Füves 0., Görögök a Duna-Tisza közén, in Antik Tanulmányok 13, 1966, 97. ' Nagy, M., A magyarországi görög diaszpóra egyházművészeti emlékei I. Ikonok, ikonosztázionok, Debrecen, 1998, Kat. 6. 251
