A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Néprajz, kulturális antropológia - Kopriva Attila: A kárpátaljai magyarok népviselete és az egyes öltözetdarabok díszítő elemei

Magyar leány népviselete, XX. sz. eleje. Nagydobrony, ungvári járás. Hosszú hímzett viganó, pruszli (A MTF Néprajzi Múzeumának tulajdona) A tehetősebb magyar gazdák a XIX. században megvehették maguknak a debreceni vásárokon az eléggé borsos áron kapható bundát és cifraszűrt is. A debreceni bunda olyan szűcsmesterek által báránybőrből készített ujjatlan felsőruha, amit a gallérján bárányszőrme díszít. A kárpátaljai mesterlegények Nyíregyházára, Debrecenbe, és más alföldi szűcsközpontokba mentek tanulni. Kassán és Máramaros területén kézműipari műhelyeket hoztak létre, ahol később bundákat és szűröket készítettek (V. SZATHMÁRI 1984, 312). Ennek ellenére már a XVII. századtól előtérbe kerül a guba készítése, mely lényegesen olcsóbb volt, és jobban védett a hidegtől (VAHOT 1985,102-1017). A bundán lévő minták és díszítő motívumok erősen különböztek a más viseleti darabokon megfigyelhető hímzésektől, hiszen a bundán lévő mintákat a szűcsök hímezték (ez többnyire férfimunkának számított), kezdve a rajztól, egészen a végeredményig. Minden bundának megvolt a saját egyéni kivitelezése, egyik sem ismétlődött díszítésben és színben. Előnyben mégis a zöld, valamint a fekete színek voltak, kihangsúlyozáshoz néha pirosat és sárgát alkalmaztak. A legáltalánosabb öltéstípusnak itt a laposöltést tekintették. A bőrt különböző méretű fogókkal és csipeszekkel varrták. Ez a munka sok időt, valamint férfierőt igényelt, emiatt az elkészült terméknek igen magas volt az ára. A leányok szoknyájuk elé plisszírozott kötényt kötöttek, amelyet a XIX. században fehér háziszövésű vagy gyári anyagból készítettek. A beregszászi járásban a kötényre zsebeket is varrtak, amibe apróbb tárgyakat rakhattak. A mindennapi kötényeket ritkán díszítették, legfeljebb viselője nevének kezdőbetűi voltak ráhímezve. Az ünnepi kötényeket viszont szőtt mintával (az alsó részét vagy az egészet), különböző virágcsokrokkal díszítették. Kárpátalján különböző fajta kötények voltak használatban: csigacsináló, tésztagyúró kötény, katrinca, sure, hétköznapi és vasárnapi kötény (CSOMÁR 1939, 106-107). A források alapján nehéz meghatározni, milyen színek domináltak a magyar népi öltözetekben. A leggyakoribb színek közé tartozott kétségtelenül a kék, piros, zöld és a fekete. A lobogós ujjú ing a XIX. század férfiviselete, amelyet a mellkasi részén fa, illetve kerámia gyöngyökkel díszítettek. Hímzés a férfi ingeken ritkán szerepelt. A férfiak szintén ujjatlan mel245 Női arckép, XX. sz. közepe. Nagydobrony, ungvári járás. Blúz, hímzett vállfolttal (A MTF Néprajzi Múzeumának tulajdona)