A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Természettudomány - Dudás Miklós: Az európai keselyű fajok védelmének lehetőségei napjainkban a Kárpát medencében

Az újabb etetőhelyek létesítésével, a táplálkozási lehetőségek javításával várhatóan a következő években még kedvezőbb demográfiai növekedés fog bekövetkezni a fészkelő kolóniában. A kialakult fészkelő kolónia nagy vonzással van a távoli más vad fészkelő állományokra is. Az igen fejlett szociális viselkedésük folytán rendszeres fluktuáció figyelhető meg közöttük, de más keselyű fajok (dögkeselyű) is megtelepedtek újra a Francia középhegységben. Az eddigi tapasztalatok szerint a táplálék szükségletük a következők szerint alakul: - naponta 400-450 g hús/egyed (ez heti 3 kg-ot jelent) - a fióka nevelés négy hónapjában ez a mennyiség 4,4 kg-ra emelkedik hetente. A barátkeselyű visszatelepítési programot a fakókeselyű kolónia közelében kezdték el, 199294 között 11 madarat engedtek szabadon. A sikeres adaptációjukban fontos szerepet játszott a térségben mozgó több mint száz fakókeselyű jelenléte. A nyomon követésüket rádiótelemetriás adóvevővel végezték, valamint jól láthatóan az evezőtollaikat különböző helyeken elszíntelenítették hyperoxid oldattal és színes lábgyűrűket is kaptak a madarak. A szabadon bocsátás helyén a keselyüket legalább két hónapig bent tartják röpdében. A volierek mellé is helyeznek birka vagy bárány dögöket. Általában 1-3 nappal a röpde kinyitása után távoznak csak el a madarak. A szabadon engedés optimális időpontja tél eleje, mert ilyenkor a legkisebb a kóborlási hajlamuk. Az elengedés után 2-3 nap múlva már elég jól repültek, a siklórepülés megtanulására nagyon fogékonyak voltak. Egy néhány esetben azonban 10-12 nap eltelte után legyengülten szedtek össze példányokat, majd felerősítve őket újra elengedték. Az első hónapban a röpdék tetejét használták alvóhelyül, de később fokozatosan a völgyek felé emelkedő sziklafalak csúcsára vagy az erdei fenyőfák tetejére szoktak át. A fenyők rendszeres használata során a csúcsrész leszárad, így alkalmassá válik a jövőbeli fészek építésére is. A fiatal barátkeselyűk (mint a fiatal fakókeselyűk) részleges kóborlók. A megfigyelések szerint három csoportba oszthatók: - a helyben maradók, - néhány napra, 1-2 hétre 50-100 km-re eltávolodók, - nagy vándorlók, több ezer km-t is megtesznek. Általában október-november hónapokban indulnak útnak, s a visszatérés május, június, július. A párok kialakulása már 2-2,5 éves kórban elkezdődik, rendszeresen együtt mozognak, táplálkoznak, tollászkodnak, alszanak stb. A komoly összetartozás jele, amikor már a részleges nászrepülés során lábaikkal összekapaszkodva együtt zuhanórepüléseket végeznek. A számukra kellően megépített műfészkek jelenléte tovább stimulálja, illetve megerősíti a párválasztást. A szabadon engedett barátkeselyűk nagyon rövid idő alatt dominánsakká válnak, pl. egy 3 napja kint lévő példány 30 fakókeselyűt szorított le egy dögről. A Horvátországban folyó fakókeselyű védelmi programnak (dr. Goran Susie) voltak olyan kritikus időszakai, amikor nemcsak a fiókák pusztultak el éhen, hanem a szülők is. A rendszeres etetés hatására a kolónia megerősödött (kb.150 példány) s egy rendszeres migráció indult a fiatal madarak között Bulgáriába, Görögországba, Albániába, Szlovéniába, Olaszországba és Ausztriába. A Horvát és a Szlovén határon új etetőhelyeket kívánnak kialakítani, hogy a fiatal madarak folyamatosan táplálékhoz jussanak. Bulgáriában és Görögországban WWF támogatással folynak keselyűvédelmi programok. Itt is az etetőhelyek létesítésével és azok folyamatos ellátásával szeretnék a meglévő állományokat megőrizni. Olaszországban dög- és fakókeselyű zárttéri tenyésztési és visszatelepítési program folyik szintén WWF támogatással. 17