A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Történelem - Lovas Enikő Amália: Tőkés polgári vagyonnal a társadalmi rangért – a Dragota család felemelkedésének útja

Ha ezt nem tenné, Dragota Ignác a zálogként átengedett javaknak örökös tulajdonosává válik.

6 (A kifizetést úgy oldotta meg, hogy a zálogolt föld másik felét bérletbe adta, és a befolyó összeg 500 P - a törlesztést fedezte. A zálogcsere és a bérlet egyszerre járt le, ekkor mindkét birtokfelet visszakapta.) A másik bérlő, Dragota György szintúgy elismerte, hogy 1825. óta nem fizetett árendát az Ignác tulajdonába számító szántó, kaszáló és szőlő után, aminek összes díja 40 VFt-ra gyűlt. Mivel ezt fizetni nem tudta, de ugyanakkor Ignácnak még nagyatyja által, 400 Ft-ért elzálogosított két darab földje és egy kaszálója van Györgynél hasonló zálogcím alatt, ezért ha a tartozásból leszámítva a 40 VFt-ot, a fennmaradó 360 Ft-ot neki Ignác kifizeti, a specifícált földeket birtoka alá bocsátja,

7 és mindent rendeznek. A némileg bonyolult, de a per elkerülése végett megegyezéssel zárult ügy végül rendezte erdélyi, örökölt földjei sorsát. Mindezek mellett, később ő maga is vett bérbe, vagy még inkább vásárolt kisebb tanyagazdaságokat. Ezek jogi állása általában elég vegyes volt, mivel a város adót - úgymond bérletet - szedett ezek többsége után Ennek okául részben feudális jogai őrzése, részben a határban fekvő, polgári tulajdonú tanyabirtokok erre lehetőséget adó, többféleképpen értelmezhető jogi állapota szolgált. A város ugyanis úgy értelmezte a kincstártól bonyolult módon visszaváltott, határban fekvő földek jogállását, hogy maga a föld a városé, és a több évtizede rajta örökös joggal gazdálkodó polgárok csupán szabad használati joggal bírnak felette. Ezért a vezetők szerint csak akkor ment át az adott terület a gazdák örökös tulajdonába, ha azt megváltották. Addig viszont éves taksát kellett utána fizetni. (Megjegyzendő, hogy eredetileg a gazdák a kincstártól visszaváltást maguk kezdeményezték, összegét maguk állták, abban a hiszemben, hogy saját tulajdonukat szerzik jog szerint vissza, ami felett teljesen rendelkezhetnek.) Legnagyobb tanyáját Macs pusztán alakította ki, ennek intézését is még az 1840-es évek közepén elkezdte. Első lépései közé tartozott, hogy Elepen fekvő, 16 nyilas földjét elcserélte 1848-ban Somogyi István Macson levő, szintén 16 nyilas megváltott földjével, amire még ráfizetett 1600 PFt-ot. A földeket tehermentesen tartoztak átadni.

8 (Ugyanezt az elcserélt elepi földet sógora, Rickl Antal számára 4000 Ft-ért visszavásárolta, két hónappal később. Az árával adós maradt, ezért lekötötte annak kifizetéséig a cserélt macsi tanyát és egyéb ingatlan javait.)

9 A birtok árát végül részletekben fizette ki 1851. augusztus 23áig.

10 1857. február 3-ára keltezett szerződésével újra a macsi puszta tanyaföldjeiből vesz egy 32 nyilas területet örök áron Debrecen városától. Ennek ára 6186 PFt 16 kr, de ezen kívül le kell ten6 Zálogosító levél: az 1840. augusztus 28-án tett szerződés alapján Déván, Gola Mózes udvarházánál Dragota József nyilvánítja, hogy a Hunyad megyében fekvő curialis fundus fele részét sere címén Dragota Ignácnak átadta, másik felét 500 P-ért zálogba adta, úgy hogy a csere és a zálog lejártával földjét visszakapja Dragota Ignáctól. Valamint: Dragota József ünnepélyes nyilatkozata ugyanerről. Déva, 1840. augusztus 29. Valamint: premissionális levél: T. Gola Mózes udvarházánál F.Szilvási Dragota József és felesége, Sztojka Terézia nyilvánítják, hogy Dragota Balázstól 150 PFt-ért zálogban bírt földeket Dragota Ignác számára, ezen kitett summának valóságos letevése mellett, örökös birtokába bocsátották. É. n. In: Déri Múzeum történeti anyaga. A Dragota család iratai. 7. doboz. 7 Dragota György Sári Ferenc udvarházánál tett nyilatkozata. A földek: a szilvási határon fekszenek, a szántó az „in Dumbrave" nevű, a kaszáló az „in Gyalu" , és a szőlő az „in Gyál" nevű helyen. Déva, 1840. szeptember 21. In: uo. 8 Dragota Ignác és Somogyi István urak kötése birtokaik cseréjéről. 1848. február 13. És Dragota Ignác és Somogyi István kérelme földcseréjük elismerésére. 1848. március 31. A Somogyi-féle, halápi (2 boglyás csere kaszáló) és puszta macsi (164. dűlőben levő 2 nyilas szántó) birtokok megváltásáról: Debrecen szabad királyi város főbírói adófizetési hirdetménye a pusztabirtokosoknak 1819. január 16. In: uo. 9 Kötelezvény 4000 Ft-ról, Somogyi István részére. Debrecen, 1848. április 6. In: uo. 10 Törlesztési igazolások a Somogyi örökösöktől, Tőkés Istvántól és Tőkés Julianna László Sándornétól, örökségbeli illetőségük kiegészítése végett. Utolsó rész fizetése: 1851. augusztus 23. In: uo. 173