A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Életmódtörténeti ismertetések

A férfiak cipője volt a soccus is, mely finomabb bőrből készült, s alakja papucshoz hasonlított, aminek hátsó sarokrész bőre nyúlványként magasabbra ívelt, mint a lábfej elülső részén. - A cothurnus nemcsak a színpadon, hanem a mindennapi életben is használatos volt. Magas talpa vagy bőrből, vagy fából készült. A lábbeliket cipészmesterek, illetve vargák készítették. 1. hang: Kézművesség, ipar Rómában sok kis kézműves műhely volt. Ezek közül csak néhányat említünk meg: kovács, vasszerszám készítő, tímár, varga, könyvkészítők (másolók), kékfestők, üvegezők, mozaikkészítők, rézművesek, freskófestők, stb. - Ezek a foglalkozások a családban szinte öröklött mesterségek voltak. A ruhaipar is számottevő volt. Műhelyben dolgozták fel a lent, a gyapjút. Szabómühelyekben varrták a lakosságnak a ruhákat, illetve a katonaságnak az egyenruhákat. A rómaiak üvegipara is kiváló volt. Mezőgazdasági ipari tevékenységük különösen a szőlészeti /bor/ és olajiparuk (étolaj, stb.) igen fejlett volt. Az utóbbiból még keresett illatszereket is állítottak elő. Vasszerszámok, orvosi műszerek, edények készítésében is jeleskedtek. Tengeri hatalmuk növelése érdekében pedig a hajóépítés virágzott. Főleg hadi és kereskedelmi hajók épültek. 2. hang: Rómában, - különösen a köztársaság korának utolsó századában és később a császárság korában - a legvirágzóbb iparágak közé tartozott az építkezés. Ugyanis a hadsereg hódításai következtében a világbirodalom fővárosává vált Róma rohamos terjeszkedésre kényszerült. Közvetlen Itáliából a vidékiek nagy tömegei, főként az elszegényedett földművelők - jórészt az antik proletariátus elődei - továbbá a 3 földrészre kiterjedő hatalmas Birodalom valamennyi területéről mindenféle mesterségü, vagy foglalkozásnélküli szabad ember, illetve római jogú polgár települt le Rómában és mellettük még a rabszolgák sokasága került a milliós lakosságúvá nőtt fővárosba. Rómában egyre növekvő ütemben épültek középületek, paloták, thermák (fürdők), bazilikák, kereskedő- és vásárcsarnokok, templomok, több emeletes bérházak, vízvezetékek, stb., amelyek sok ezer embernek adtak munkát. - Ezekhez járultak a kisegítő iparok, így a fa és vasmegmunkálók, épületbontók, stb. 1. hang: Iparművészet A luxuscikkek előállításában is élen jártak a rómaiak. Az aranyművesek, az ókor ötvösművészei nemesfémekből ékszereket, kupákat, edényeket, különféle dísztárgyakat készítettek. Úgyszintén az elefántcsont-feldolgozók, tükörkészítők is. Közép-Itália leghíresebb ipari terméke a kerámia volt. Az agyagmüvesek használati edényeit, vázáikat, terrakotta lámpásaikat, mécseseiket, nagyméretű tároló hombárjaikat (gabonafélék, olaj, bor, stb. számára) egész Itáliában használták és a szárazföldi és tengeri kereskedelem révén a birodalom minden részébe exportálták azokat. Az agyagművesség mesterei öntőmintákkal és fazekaskoronggal szinte sorozatgyártásra rendezkedtek be. - Főként szürke agyagot használtak, ami kiégetés után kellő szilárdságúvá és vízhatlanná vált. Az egész Római Birodalomban a legelterjedtebb edény a „terra sigillata" volt. (Pannóniában is működtek terra sigillatákat készítő fazekas műhelyek, - főként Aquincumban.) ivásra, evésre szolgált. Lényegében ezek kisméretű, kb. 10-15 cm mélységű díszített tálak, melyek 10-15 cm átmérőjűek. Külső korong alakú oldalfalát domborművek ékesítették. Pl. figurális római életképek, vagy mitológiai jelenetek ábrái, esetleg körbefutó növényi szár fedezhető fel azon, melynek két oldalán szimmetrikusan elhelyezett olajfalevél és bogyó díszek vannak, festéssel kontúrozottan. Az edény köralapú talpon áll. Színük korállvörös. - A rómaiak kerámia díszvázái sem a változatos formák kialakítása tekintetében, sem művészi kifestésében, díszítésében nem érték el a görögök klasszikus vázaművészetének színvonalát. 406