A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Életmódtörténeti ismertetések

2. hang: Utak a kereskedelemhez, a közlekedéshez A mezőgazdaság, az ipar termékeinek szállításáról a kereskedelem gondoskodott. A római Birodalomban ehhez, és a légiók felvonulásához, valamint a postai és az utasforgalom lebonyolításához állandó jellegű úthálózatot kellett létesíteni. A rómaiak - főként a császárság korában - a jó és biztonságos közlekedés érdekében birodalom szerte nagy kiterjedésű úthálózatot hoztak létre. Kb. 100 000 km új utat építettek. Ezek az utak közvetlenül vagy elágazásokkal kötötték össze Rómát - a mintegy 80 milliós birodalom fővárosát, Itália és a provinciák legfontosabb városaival és kikötőivel. Először a Via Appia épült meg Róma és Capua között még Kr. e. a III. sz.-ban, a Köztársaság korában. A fontosabb útvonalak Rómából - a Fórumon lévő arany mérföldkőtől - indultak ki, illetve ahhoz vezettek. Egyik főútvonal Pannónia és Dácia felé is elágazott. Többek között a nevezetes „borostyánkő" út is érintette hazánkat, Pannónia nyugati szegélyén. 1. hang: A „borostyánkő" út Savarián át (Szombathely) északra Scarbantia felé (Sopron) húzódott. A borostyánkövet, ezt a becses féldrágakövet az Északi-tenger mellől szállították a kereskedők Itáliába, ahol abból keresett fényűzési cikkeket, illetve ékszereket, dísztárgyakat állítottak elő. „Savariából is fontos utak ágaztak el északkelet és délkelet felé. Az előbbi út Arrabonán (Győrön) keresztül a dunamenti nagy hadi útba torkollott. A másik viszont egész Dunántúlt (Pannoniát) átlósan átszelve Sopianae (Pécs) és Mursa (Eszék) felé vezetett. Ezek az utak nemcsak a gazdasági fejlődés egyre gyorsuló ütemének, hanem az egyes vidékek közti kulturális kapcsolatok - azaz a római civilizáció terjesztésének, megerősítésének is közvetítői voltak". Az utak szélessége 4-5 m volt. Ahol szükséges volt, ott hidakkal biztosították a közlekedést. A hidak félköríves dongaboltozatai a vízbe épített szilárd pillérekre támaszkodtak. Az időtálló római hidak szilárdsága, teherbírása példamutatóvá vált. 2. hang: Rómában a Tiberis folyót ma is több ókorban épült híd íveli át. PL: a Pons Milvius, a Pons Aelius, a Pons Fabricius. Útjaikat - a talajtól függően - kellő mélységig alapozták (1-3 m) és 3-4 rétegben töltötték fel, megfelelő méretű s alakú kövekkel. A rétegekre kötőanyag került (mészhabarcs). A fedőréteg lesimított kőburkolat (vagy kavics) volt, enyhe domborulattal, hogy róla az esővíz lefolyjék. Az utak építésekor igen sok embert foglalkoztattak. Többnyire az állami rabszolgákat dolgoztatták, béke időben pedig a légionáriusokat, illetve a katonákat is bevonták az utak építésébe. 1. hang: Vízellátás A római Birodalom városaiban, falvaiban élő lakosok életét, egészségügyét jelentősen befolyásolta a vízszolgáltatás, illetve a jó ivóvíz biztosítása. A források tiszta vizét nagyszerűen megépített vízvezetékek juttatták el a településekre, sokszor több kilométer távolságról (pl.: Rómában 16,5 km-ről vezette a vizet az Aqua Appia, már Kr. e. a IV.sz.-ban). Ahol szükséges volt - pl. a nagy városokban vagy folyók felett, - az ún. aquaeductusokat 2-3 emeletnyi magasságúvá építették. Az építmény felső szintjén, a vályú alakú mélyedésben helyezték el az agyag-, illetve az ólom-vízvezetékcsövet, ami egyúttal a szennyeződést és a párolgást is megakadályozta. A vizet nemcsak a nyilvános utcai kutakba, hanem a fürdőkbe és egyes házakba is bevezették az aquaeductusokból. A rómaiak a tisztálkodásra mindig nagy súlyt helyeztek. A fürdőkultúra különösen a császárkorban vált jelentőssé. Pl. Caracalla termájának épületei sokoldalú rendeltetési célokat szolgáltak (fürdőzés, gyógyászat, sport, stb.). A nyilvános és a magánházak fürdői az ókori rómaiak társadalmi, politikai éle407