A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művelődéstörténet - Birkásné Vincze Rita: Múzeum – könyvtár – közművelődés

1911—1953-ig az „I"-es leltárkönyv szolgált a Könyv- és Kézirattár könyveinek nyilvántartására. A könyvekben a leltári szám előtt a római egyes szám található ennek jelölésére. A Déri Múzeum könyv anyagát 1953-ig nem katalogizálták, a könyvállományt az évkönyvekben tartották nyilván, abban sorolták fel a vásárlásokat, az ajándékozásokat. Ez jelentette a könyvtár katalógusát. 1952-től a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja egy körrendeletet adott ki a muzeológiai szakkönyvtárak szabályos nyilvántartására, katalogizálására. Meghatározták, hogy kötelező minden könyvtárnak az állományába tartozó könyveket, periodikákat leltározni, és cédulakatalógus nyilvántartást vezetni, valamint a kölcsönzésről is nyilvántartást készíteni. A leltári számot valamennyi könyvben a belső címlapnak a bal felső sarkában kell feltüntetni. A kurrens folyóiratokat nemzetközi szabványméretű katalógus kartonon kell nyilvántartani, a folyóiratok teljes évfolyamait pedig, hasonlóképpen a könyvekhez, egy másik leltárkönyvbe be kell leltározni. A könyvtári pecsételés szabálya a belső címlap, a 17. oldal és az utolsó szöveges oldal, + ha van, akkor minden melléklet, képillusztráció, tábla, térkép. A szabályzat a raktározásról is rendelkezett. Eszerint a raktározást szakok szerint kell elvégezni. Szakcsoportok: régészet, természettudomány, néprajz, művészettörténet, iparművészet, helytörténet, ideológiai irodalom, egyéb. Az egyes szakcsoportokat az abc betűivel kell ellátni. A mi múzeumunk esetében ez számozással történt, minden szakcsoportnak egy megfelelő számot adtak: 1 társadalomtudományi könyvek, ideológiai könyvek 1.2 könyvtártudomány 2 szépirodalom, irodalomtudomány 3 helytörténet (Debrecen) 3.1 helytörténet (megyei anyag) 4 régészet 4.1 numizmatika 5 természettudomány 7 művészettörténet 7.1 iparművészet 8 néprajz 9 történelem 10 nagy képzőművészeti albumok, összefoglaló kézikönyvek. A 3 és a 3.1 a hetvenes években kialakított helyrajzi szám, amikor is a történelem témakörtől elkülönítették a helytörténeti vonatkozású irodalmat. A 4.1 és a 7.1 szintén újabb keletű számozás. A 10-es szám a hetvenes években megszűnt, s az ott felsorakozott nagyméretű albumok a megfelelő szakjukhoz lettek besorolva. A könyveket érkezésük sorrendjében kellett a polcokon elhelyezni. Minden könyv kapott egy külön helyrajzi számot, amit a könyv gerincére rá kellett írni. S így a raktári jelzet a szakcsoport számjeléből és a könyv helyrajzi számából állt. A katalógusépítést is előírta a fentebb említett szabályzat, s az elkészítés határidejének 1954. június 30-at jelölték meg. A Főosztály által megküldött szabványkartonon kellett a betűrendes és a szakkatalógus céduláit elkészíteni. Minden műről két cédulát kellett készíteni, s az egyiket a betűrendes a másikat a szakkatalógusba osztottak be. A folyóiratok teljes évfolyamairól is katalógust kellett készíteni, feltüntetve rajta, hogy melyik évfolyam található meg a könyvtárban. A kölcsönzés nyilvántartására - ha elvétve külső kutató kölcsönzött a könyvtárból - akkor tértivevényt kellett használni, amit szintén központilag küldtek meg. Tértivevényen kellett a helybenolvasáshoz is a könyveket a raktárból kikérni. Ezekről a tértivevényekről negyedévente számszerű kimutatást kellett készíteni. (DM IRATTÁR 1953) 366