A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Szellemi összefüggések: Kossuth és Petőfi találkozásai Debrecenben

A levele nyilvánosságra hozatalát e gúnyverssel megbosszuló Petőfi újabb lavinát indított el. Megkezdődtek az állásfoglalások a sajtóban, ki Mészáros Lázárt védte, ki pedig Petőfit. A vers megjelenését követő napon, tehát február 21-én Mészáros Lázár hivatalosan elfogadta Petőfi lemondását, s mind az egyenruha, mind pedig a tiszti fokozat használatától eltiltotta.

37 Az eset miatt Petőfinek nem volt maradása Debrecenben. Talán titkon remélte, hogy Kossuth megint javára szolgáltat igazságot, de ezúttal nem így történt. Valószínűleg Kossuth figyelemmel kísérte a fejleményeket, de súlyosabb volt az ország és a szabadságharc helyzete annál, hogy a személyes csatározásokkal foglalkozzék. Petőfi tehát ismét Aranyt kérte meg, hogy vegyék magukhoz Júliát, a gyermeket és a dajkát. „Kedves komám, rövid, de nagy fontosságú lesz levelem. Feleségemnek mindenáron hozzátok kell mennie; magam szeretném őt Szalontára kísérni, de ő holnap még nem indulhat, s nekem holnap mennem kell Erdélybe. Ha egy kis barátság van bennetek, megteszitek értünk, hogy bejöttök, ... s elviszitek magatokkal feleségemet és gyermekemet... Én Bemhez megyek vissza. Tisztelünk csókolunk benneteket! "

38 Júliára még nehéz napok vártak a városban, míg Aranyné meg nem érkezett, hogy a családot Szalontára vigye. Petőfi február 23-án indult vissza Erdélybe. Civil ruhában utazott, három hivatalos futár mellett amolyan félhivatalos kormányfutárként. 60.000 pengőt vittek Kolozsvárra az ottani kormánybiztosságnak, főként Bem hadmozdulatainak költségeire. A pénzt előző nap ő vette fel még hivatalosan, és február 26-án adta át a kolozsvári állampénztárnak. Kolozsvárról továbbment Bemhez Nagyszebenbe, de március 16-án már ismét Debrecenben van. Bem tábornok ugyanis március 7én szabadságra küldte. Kolozsváron néhány napot töltött, Csányi László és Berde Mózes kormánybiztosokkal találkozott. Berde Mózes, Háromszék kormánybiztosa levelet küldött a kormánynak, s ezt Petőfi hozta el Debrecenbe. A Bika (Nádor) fogadóban szállt meg, s felkereste Vörösmartyt, s nála talán találkozott Sárosi Gyulával és másokkal, de Berde Mózesnek ezt írja: Úgyszólván senkivel sem beszéltem az egész Debrecenben. A rábízott levelet is Vörösmartynak adta át, őt kérte meg a levél továbbítására. Bár március 15-én este érkezett, és reggel már indult is Szalontára, azt azért bizonyára észrevette, hogy a pesti forradalom első évfordulójára Debrecenben a kormány hivatalos lapja, a Közlöny Petőfi: Bizony mondom, hogy győz most a magyar c. versével emlékeztetett. 6. KOSSUTH ÉS PETŐFI UTOLSÓ TALÁLKOZÁSA Petőfi tiszti rangjáról való lemondása, ill. megfosztása után meglepetésnek számít az, hogy május 3-án Bem előléptette Petőfit őrnaggyá.

39 A kinevezéshez a kormány jóváhagyását kérte, s ezt tartalmazó levelét Petőfivel küldte Kossuthoz más hivatalos küldeményekkel együtt. Azt hitte Bem, hogy mire a futár odaér, a kormány már Pesten lesz. Arra kérte Kossuthot, hogy tartsa maga mellett a költőt, mert egészsége sem engedi meg a harctéri szolgálatot,

40 de többet használna a hadseregnek is a központból, mint csapattisztként. 7 Mészáros Lázár utasítása: „ ...miután minden igény fenntartás nélkül lépett ki a legfelsőbb szolgálatából, néki sem a tiszti cínuiek használata, sem a hadsereg egyenruha viselése meg nem engedtetett. " HATVANI, 2. k. 616. 38 Petőfi 1849. február 22-én kelt levele Aranyhoz. 39 Az előléptetés Temesvár mellett történt, napiparancs keretében. Bemnek ehhez joga volt, mivel minden hadseregparancsnoknak, így neki is, az erdélyi hadsereg főparancsnokának, lehetősége volt a csatatéren előléptetni azokat a katonákat, akik az ellenség előtt kimagaslóan bátor magatartást tanúsítottak, (vö.: DIENES 1958.) 40 Petőfi gyakran belázasodott. 314