A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Szellemi összefüggések: Kossuth és Petőfi találkozásai Debrecenben

Petőfi, útban Debrecen felé, ismét meglátogatta családját Szalontán. Itt tudta meg, hogy a kormány még Debrecenben van, s úgy gondolta, hogy Debrecenbe hozza Júliát is pár napra, a gyerek és a dajka addig Aranyéknál marad. Május 6-án érkeztek Debrecenbe, s csak itt értesültek Petőfi apjának haláláról. Másnap indulni is akartak Pestre, s ezt gyorsan tudatta levélben Aranyékkal. „...nekünk innen egyenest Pestre kell mennünk, holnap korán reggel megyünk. Sok okunk van rá, legfő az, hogy szegény jó apám meghalt s édesanyámról semmit sem tudok. Rendbe kell hozni földúlt családi ügyeimet. Szedjétek össze holminkat, s tartsátok készen, mire visszajövünk vagy valakit küldünk. Nem szükség, hogy kérjelek benneteket, hogy legyetek szülei kis fiacskámnak, mig ismét szülei kezébe kerül. " A levél feladása után ment Kossuthoz, aki nagyon szűkszavúan a hadügyminiszterhez utasította.

42 A hideg fogadtatás okáról Petőfi semmit sem tudott. Csak Klapka Györggyel, az ideiglenes miniszterrel való beszélgetése során kezdte megérteni, hogy a kormányban az a tévhit él, hogy ő írta, és önkényesen tette közzé azt a Vécsey Károly tábornok ellen igen terhelő véleményt, amelyet még áprilisban Bem megbízásából fordított magyarra

43 az április 23-i lugosi haditudósítás keretében.

44 Klapka, Petőfi becsületszavára sem hiszi el, hogy mindez Bem parancsára történt. Május 17-én Pestről részletesen megírja Klapkával folytatott debreceni beszélgetését Bem tábornoknak, francia nyelven: „Megérkezve Debrecenbe, jelentkeztem Kossuth úrnál az Ön leveleivel. A fogadtatás nagyon hideg volt, talán több is mint hideg. Meg voltam lépetve ezen, mert nem tudtam megérteni e különös bánásmódot irántam, aki hozzá voltam szokva, hogy Kossuth mindig igen nyájasan fogadott. Megkérdeztem tőle, miképp lesz szíves rendelkezni jövőm tekintetében. 0 ezt a lakonikus választ adta: a dolog nem rá tartozik, forduljak a hadügyminiszterhez. Én ezzel eltávoztam, és mielőtt még a miniszternél jelentkeztem volna ügyemben, vettem parancsát, hogy jelenjek meg előtte; amit meg is tettem. Az ideiglenes hadügyminiszter, Klapka tábornok még hidegebb volt... mit beszélek, hideg? goromba, pökhendi, felháborító! ítélje meg, kérem, Ön, Tábornokom. Bátorkodom beszélgetésünk egy részét ideírni, szóról szóra. - Ki tette közzé Bem tábornok Vécsei tábornok ügyét érintő levelét a Honvéd c. lapban? - Én. - S hogy merészelte azt megtenni? - Mert parancsom volt rá. - Ki adta a parancsot? - Bem tábornok. - Nem igaz! - De igaz, miniszter úr, én nem szoktam hazudni sem önnek, sem senki emberfiának. - Viszont mindenki azt mondja, hogy ön azt a levelet saját jószántából közölte, Bem tábornok parancsa nélkül. - Tehetek én arról, mit fecsegnek az utcán ? - Debrecenben marad ön, míg e tárgyban Bem tábornok válasza megérkezik. - Szívesen maradnék, de fontos dolgaim vannak Pesten, s holnap el kell utaznom. Azt hiszem, elég, ha becsületszavamat adom. - Nem elég! stb. stb. így bántak velem, Tábornokom, s nem ez volt az egyetlen s nem is a legkisebb sértés a hadügyminiszter részéről! 41 P. S. ÖPML, 498. 42 Kossuthnak meg volt kötve a keze, mivel Vécsey tisztjei is tőle kérték becsületük helyreállítását, amit az ún. lugosi levél sértett, (vó.: DENES, 1962.) 43 A magyar fordítás valóban Petőfi sajátos stílusát mutatja. 44 A haditudósításban Vécseyt Bem tábornok gyanús viselkedéssel és kötelességmulasztással vádolta meg. 315