A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Természettudomány - Juhász Lajos–Harka Ákos: A Tisza-tó halfaunája és védelme

V. ANYAG ÉS MÓDSZER A Tisza-tó hidrológiai viszonyai és ebből következő ökológiai jellemzői alapján három alapvető élőhelyre osztható fel: élő-Tisza, holtágak, tározótér. Vizsgálataink kiterjedtek mindhárom tipikus élettérre, a leghosszabb időt azonban a leginkább károsodott főmeder halfaunájának mintázása jelentette. A mintavételezéseket jelen program keretén belül Dr. Harka Ákos telepített varsákkal (főmeder), kézihálóval és húzóhálóval (Tiszafüredifőcsatorna, Tiszaörvényi vízkiemelő csendesítő medencéje, Tiszafüredi Holt-Tisza, Nagy-Morotva, tározótér), Dr. Juhász Lajos horgászeszközökkel (főmeder, tározótér), elektromos kutató halászgéppel (Nagy-Morotva, Háromágú holtág, Tiszafüredi Holt-Tisza, Tiszafüredi főcsatorna) végezte. Kiértékelésre került néhány esetben horgászok zsákmánya is (főmederből). A kutatásokhoz szükséges engedélyeket a Heves megyei FM Hivatal Vadászati és Halászati Osztálya, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága és a MOHOSZ biztosította. A kutatások pénzügyi hátterét a Környezetvédelmi Minisztérium pályázati támogatása jelentette. Az engedélyek kiadásáért a fent felsoroltaknak ezúton mondunk köszönetet! V. 1. A mintavételi helyek V. 1. 1. Az élő Tisza A Tisza-tó halállományát alapvetően ma is a folyó halfaunája határozza meg (HARKA, 2002), ezért különösen nagy Figyelmet fordítottunk a folyóvíz cianidmérgezés utáni fajösszetételének felmérésére. így a mintavételeket a folyó több pontján folytattuk (Tiszafüred körzete, tiszaörvényi vízkivételi műtárgy csendesítő medencéje, a folyó tiszaderzsi szakasza). V. 1. 2. A Tisza-tó holtmedrei A széles hullámtéri tározó területén számos, különböző korú holtmeder található. A holtágakban a tározó őszi vízleeresztése után marad kellő mélységű víz, ami a halak attelelését lehetővé teszi. A holtágak közül eltérő korú mintaterületeket választottunk. A folyó bal partjához közeli Tiszafüredi-HoltTisza a legfiatalabb, a jobb parti, távolabb eső Nagy-morotva már idősebb, a Nagy-Morotvából elérhető Háromágú-holtág a legöregebb. A holtágak ökológiai állapota, a feltöltődés, az anyamedertől történő lefüződés ideje és a vízi növényzet gazdagsága között szoros az összefüggés. A Tiszafüredi-Holt-Tisza Tisza felőli partszegélyét nádas-gyékényes határolja. A szabad vízfelülete összefüggő, nagy kiterjedésű. A vízszintje a Tiszától két zsilippel szabályozható. A gyökerező hínárvegetációt néhány faj alkotja, különösen a feliszapolódó aljzatú víztérben (pl.: Nymphoides peltata, Najas marina, Trapa natans, Potamogeton spp). A védett területen fekvő Nagy-morotva a közúti híd közelében, zsilippel zárható öblítőcsatornán közelíthető meg. A szabad vízfelület aránya itt is jelentős, de a partközeli részeket széles nádas (Phragmitetum) foglalja el. A vízmélység a leeresztés állapotának megfelelően változik, 2-3 méter körüli. Egyes részein a súlyom (Trapa natans) alkot kiterjedt mezőket. A Nagy-morotva 28