A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művészettörténet, iparművészet - Erdei Lilla: A debreceni Dobozi temető 17–18. századi textil leletei

használata a természeti szükségletekhez alkalmazott és a tisztességgel, józan középszerrel összeillő legyen. Csak a fényűzést, gőgöt, pompát és a bálványozok babonáit távoztassuk... Mert az írás semmit sem mond a ruhák kelméjéről és alakjáról, hanem mindeniket a fiak szabad rendelkezése és hatalma alá bocsátja."

14 Az idézet rögzíti a társadalmi rang és foglalkozás között a viseletben is megnyilvánuló különbségeket, de minden rétegben a szélsőségektől való tartózkodást várja el. Ennek ellenére a debreceni polgárok gazdagsága, fényűzése - tekintettel az állandó külső fenyegetettségre - ingóságaikban, elsősorban öltözködésük gazdagságában mégis megnyilvánult. A férfiviselet A Dobozi temetőben egyetlen süveget találtak, II. Dobozi István nyusztprémes süvegét. A kor fejfedője egyszerű kivitelű volt, változatosságot az anyagon és a formán kívül csak a különböző prémezések és tollforgók nyújtottak. Az alsóruhák közül az ing és a lábravaló érdemel említést. Mindegyiknek voltak egyszerűbb és díszesebben kivitelezett példányai. A mindennapi használatra szánt alsóruhák egyszerűbb fehér, az ünnepiek vagy a jegyajándékba adott darabok finomabb anyagból készültek és hímzéssel díszítettek voltak, de az ingen vékony fehér és aranycsipke is megjelent.

15 Például Csáti János debreceni lakos hagyatékában a 17. században találtak „egy skófiúmmal varrott, aranykötéssel és csipkével díszített férfi inget", mely 6 frt. 12 den értékű volt

16

. A Dobozi anyagban egyetlen alsóruha sem maradt meg, de a keskenyebb csipkék, melyeket nem tudunk ruhadarabhoz kötni, ezek széleit is gazdagíthatták. A felsőruhák közül a leletanyag szempontjából legfontosabb a dolmány és a mente. Mindkettőt díszítették fémszálas hímzéssel, csipkével vagy paszománnyal, ami nem csak a széleken jelenhet meg, hanem az anyag teljes felületét is beboríthatta.

17 A Dobozi anyagban egyetlen dolmány

18 maradt meg. Ez a darab pontosan datálható, mert az 1710-ben elhunyt ifjabb Dobozy István sírjából került elő. Elejét a nyaktól derékig 15 darab gomb kapcsolja össze, melynek „selyem hurkai aranyozott ezüst, vésett makk alakú füles díszekkel vannak ellátva."

19 Anyaga gyapjúszövet, a díszes gombokon kívül zsinórozás díszítette, de a sír feltárásakor Zoltai leírása szerint: „ke14 KISS II. 1882.546-547. 15 Az ország más részeiről is ismeretesek csipkével díszített ingek. Apor Péter az erdélyi lakodalmakkal kapcsolatban megemlíti azt a szokást, hogy a menyecske anyja „az násznagynak selyemmel szőtt, fejér selyemmel szépen megvarrott, szélyes fejér csipkével ujjait megcifrázott inget is küldött" (APOR 1987. 113.). A páncéling is a díszített ingek egy sajátos fajtája. „Legtöbbször vörös tafotából varrták, de készíthették szőke kamukából - damasztból - is, hímezték arannyal, ezüsttel, díszítették gyönggyel, csipkével, zsinórral". Ennek egyik igen gazdagon díszített példája Esterházy László páncélinge, melynek fémszálas csipke és paszománt díszítése a szabásvonalak mentén helyezkedik el, az ujjrészt pedig hímzés borítotja (TOMPOS 1995. 10.). Ez úton szeretném megköszönni Tompos Lilla segítségét. 16 ZOLTAI 1937.87. 17 A fémcsipkés dolmánynak két kiemelkedően szép példáját emelném ki. Az egyik II. Rákóczi Ferencnek a kassai Rodostói-házban látható halotti ruhájának maradványa, melyen az alsó szegélyét borító töredékes aranyszálas vertcsipke mintázat jól látszik. Csipkéje hasonlatos a Dobozi anyagban szép számmal megmaradt csipkékhez. A másik Eszterházy Miklós, az Iparművészeti Múzeum tulajdonában lévő vőlegényi dolmánya, melynek az egész felületét spanyol típusú fémcsipke borítja. 18 Leltári száma: IV. 1923.100. 19 ZOLTAI 1921-23. 179. 287