A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: „... nekünk nem tartottak számot minden napunkra...” Egyéni parasztok a szocializmusban

ben szántást, vetést, stb. vállalt, szabott áron bérmunkát végzett. (Pl. 1961/1962-ben 10 fillérért boronált meg egy négyszögölt.) Jövedelmét a téeszben dolgozó bátyjaiéhoz mérte: „...mikor így a család összeült egy disznóvágás alkalmával, hát persze ment a duma: hán' munkaegysíged vót, mennyit adnak, mer az egyik a Kossuthba vót, a másik a Búzakalászba vót, mi van, hogy van, mint van, ennyit kaptam, annyit kaptam. Háá, majd én osztán kezdtem gondolkodni: hogyhát, hát ezeknek mán több a jövedelmek, mint nekem! Aztán vettem egy füzetet, tetszik tudni, bevételtkiadást szabályosan jegyezgettem bele. Hát nyóc-tíz éven keresztül is."

16 A füzetet 1965-től kezdte vezetni, s az anyagiakat tekintve azt mutatja: „...nékem is vót anyagi jövedelmem, meg ha megnézzük ugyanolyan házat építettem én is...úgyhogy olyan forma-forma vót, csak a nóta vígin azír maradtam rosszul, hogy nyugdíjam nem lett, ük meg nyugdíjasok".

17 M.K.K. nem akart soha az iparban dolgozni,

18 annak dacára, hogy földje 12 km-re feküdt házától/gazdasági központjától - tehát egy tíz órás munkanapból öt órát vesz el a szerszámok szekérre rakása és az utazgatás -, és életformáját, mindennapjait kevésbé nyugodtnak érezte a téesz tagokéhoz viszonyítva. A téesz tagokról sztereotípiákban beszélt ő is,

19 míg saját munkáját paraszti öntudattal minősítette, amihez a munkavégzés öröme is hozzátartozik. „Hát úgy tessík elgondolni, hogy ügyi mindig vót állatom...ott trágyázni kell állandóan, de az ember abba beleőrül: mennyit kell trágyázni, ha azt nem örömmel csinálja meg. Mikor a tehén kitrágyázza azon kell gondolkozni: na ez pont egy tü krumplialá lesz élig oszt örömmel kell vinni oda a trágyatelepre, meg örömmel kell kivinni a földre és bízni abba: talán dupla termísünk lesz hajói megtrágyázzuk". M.K.K. életstratégiájában - mint másokéiban is - a mezőgazdasághoz való kötődés és az attól való távolodás egyaránt jelen volt. ő maga, és fia is ebbe születtek, és beszélgetésünk során kér16 Ez a füzet elmondása szerint nem gazdasági főkönyv, „az van benne beleírva: mondjuk hát Kiss Jánosnak dogoztam, ennyit fizetett. Ezt eladtam, ennyit kaptam írté, de legjobban csak az van: kinek dogoztam, meg mennyit fizettek írté...Még mái napig is, de mán sokszor ráhajigálom, mer úgy el vagyok fáradva este, hogyhát mos'mán annyira tudom ki az illető, meg mennyi a födje, meg megfizetett, vagy nem fizetett, hogy nem kell mán felírnom." 17 Már a beszélgetést szinte azzal kezdte: igen, egyéni, munka van is, csak erő legyen hozzá, mert: "...hát megvan nekem a megilhetísem, nemis annyira pízre van szüksíg, mint inkább erőre". A jó munkás az „megfizethetetlen", akit felfogadnak az „nem szakember benne". "* Az ipari munkával, a bányával, a katonaságnál ismerkedett meg ő is. Nyolc hónapi fegyveres szolgálat után a szovjet tanácsadó a hadgyakorlatukat nem találta megfelelőnek, „viszont a nehézipar munkaerőhiányba szenved, a bányaiizem, hogy menni kell a bányába dógozni... Hát én nem dogoztam bányába, meg nem is nagyon hallottam rulla, de mondom innen csak meneküljünk elfelé. Örültünk, hogy abba kell hagyni, oszt menni a bányába dógozni." 15 hónap elteltével:"de én azt mondtam, még egyszer mehessek vissza a mezőgazdaságba, én még erre se nízek a szénbánya fele!" Mint elbeszélte, hasonló volt a tapasztalata unokatestvérének, M.K.L-nek is. Felajánlotta az anyjától örökölt földjét az államnak, s elment az útépítőkhöz. "De azt mondta mikor hazajött:Ó,K-m, még ott csak gálád a helyzet azt mondja. A földet dobálni ilyen messzire, meg olyan messzire minden. Úgyhogy 1-2 hónapot se bírt ki, azt hiszem 1 hónap elíg vót neki". Kérdeztem M.K.K-t, sokan próbálták ezt az utat? "Hát azt kell mondani, elíg sokan elmentek az iparba dógozni, akik még a téesz előtt is mán mikor a nehéz beszógáltatások vótak, felajánlotta a födjit a magyar államnak ű meg elment az iparba dógozni. Elíg sokan. De ótán csak hamar visszagyüttek." 19 „Egy téesz tagnak nyugodtabb vót az élete. Mer nem kellett neki gondolkozni, mit kell csinálni a jövő héten vagy hónap, megmondták neki: ezt csináljad, oszt azt csinálta. Este hazament nem kellett azon gondolkozni neki... vagy terem, vagy nem terem, ha termett úgy is jó vót, ha nem termett aszonta, úgyse lesz neki több!... De egy maszek embernek annyira figyelni kellett arra is, nemcsak hogy holnap, hanem még jövőre, és mi lesz majd esetleg öt év múlva is". 254