A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: „... nekünk nem tartottak számot minden napunkra...” Egyéni parasztok a szocializmusban
vótak! Hát oszt L. bácsi, D. L., asszongya: K., ösmerem az édesapját, tisztelem, becsülöm, beszógáltatásnak mindig eleget tudott tenni, példamutató vót, K., ilyen emberekre van szüksígünk, aszongya. Én megígérem magának azt mondja, írjon alá, aszongya, az angyalházi útnak az egyik ódaián K.Á. lesz a brigádvezető, a másik ódaián maga fog lenni a brigádvezető. írjon alá, én szavamat adom, magábúl brigádvezetőt fogok csinálni, mer ilyen emberekre van szükség. Úgy tessík elgondolni, hogy beszélt: hogy apámat üdvözli, meg rendes ember, olyan gyenge lettem! Hogyha ott lett vóna a belípísi nyilatkozat, meg id'adta vóna a ceruzát a kezembe, aláírtam vóna. Újra kezet fogott velem, ötször-hatszor, szorongatta a kezemet, simogatott, hogy garantál hogy brigádvezetőt csinál belőlem. Nem! Akarok én vezető lenni a téeszbe! Nem! Ilyen emberre van szüksíg. Menjek, írjak alá! Még az ajtóig elkísirt még ott is kezet szorított, minden, bemegyek a másik szobába, ott egybül úgy fogadott- megholt mán, Isten nyugosztalja - pénztáros vót az idesapja [ti. Cs. J.-nek] Cs. J., ríszeges vót, na, aszongya, híres legíny, D-nak mit montál?! Mondom azt, amit neked is: hogy nem írok alá! [kacag] így ahogy fogadott, újra olyan erős lettem , olyan makacs lettem, hogy nem írtam alá. Mán ott vót Sz.E. bácsi, még úgy iccaka 11 óra fele, majd elvittek másik szobába, külön vettek bennünket. Azt mondják, hogyhát mán Sz.E. bácsi aláíróit. Hát nekem nincs annyi eszem? Mán! az otthon van a családjánál, satöbbi. Mondom: ha ot'hon van, jól van akkor, ü aláírott, Isten áldja meg. Iccaka 12 óra vót, ez a Cs. vót mán egyedül, mindenki elment haza. 12 órákkor jött B. J., munkásőr századparancsnok vót akkor, munkásőrpufajkába, karszalag, derékszíj, pisztoly, katonásan, a másik meg M. L. vót, ketten vótak szógálatba. De aztán ott húzgálták a pisztolyt a derékszíjjon, hogy na, akkor mostmán megyünk egy kicsit kemínyebb helyre, aszongyák, ha nem írok alá, íjjesz'gettek! Utána elmentek, ezzel megszűnt az összes agitálás." 13 Előzőleg még elmondta azt is M.K.K., hogy jó szerszámaik, Szoboszlón párját ritkító két törzskönyves kancája volt, vetőgépük is a legjobbak közé tartozott, s ezeket mindet sajnálta, „Meg azt gondoltam, hogyhát egy-két évig tart ez, utána majd elmúlik!" Családjából egyedül M.K.K. nem lett téesz tag, de a többiek helyzetét átérezve, utólag is igazolja döntésüket 14 -jól megformált története is csak az ő sorsa kivételességét tükrözi - a belépést tekintettel gyermekeik jövőjére is „előre menekülésként" értékeli. Ugyanígy - a rendszerváltás személyes életeseményeit rávetítve - lehet summázni M.K.K. élettörténetének tanulságait is. Azaz: eddigi életútjára visszatekintve, az csak szintén gazdálkodó fiáéval összekapcsolódva vált teljessé. 0 így lett nyertese a rendszerváltásnak. M.K.K. 1960 után idős szüleivel, majd saját családjával a várostól 3 km-re fekvő szülői tanyájukban maradt 15 , míg 5 kat.h. földje másik irányban, onnan 12 km-re volt/van. A tanyahely 2 kat.h-nyi volt, így itt foglalkozhatott jószágtartással, míg a tanyaépület, kútjuk stb. tönkre nem ment, illetve az iskoláskorú gyermek miatt is haza nem költöztek. Allatot mindig tartott M.K.K., földjét művelte, s 196l-l962-től kezdett másoknak is dolgozni: lovaival a zártkertekben, szőlők13 A történethez még hozzátartozik az is, hogy B.J-vel „még mái napig is messzirül üdvözöljük egymást, mer iskolába együtt jártunk,.. jól van pajtás el van felejtve, ami törtínt." Míg M. az „egy kicsit kekkebb most is." 14 „...Mer' megijjedteklmer'megijjedtek. Meg előzőleg se vót rózsás a gazdálkodó embereknek az ílete, mer olyan sok vót az adó, azelőtt vót a beadási rendszer ugyina, mindenki azt akarta, a családja mosmán ne parasz' legyen, hanem valami jövedelmezőbb vagy könnyebb szakmát tanítson vele, hát osztán azír líptek be a téeszbe...a nagy erőszakkal, a nagy rá, meg a nagy ijeszgetís, hogyhát Angyalházán kapol fődet, 20 km Szoboszlóho', meg az nem terem...ott kell a főd vígin ebídelni, meg reggelizni, meg hajnalba indulni, meg este kísőn, ha az ember többre akar írni, és ettűl tartózkodott mindenki, a téeszt meg annyira jónak dícsírtík, hogy csak nyóc óra hosszát kell dógozni, nyugdíj lesz, ingyen orvosi ellátást, mindent..." Is 1950-ben tagosították őket először, édesapja a felajánlott csereingatlant elfogadta, tanyájukat megtartották. 253
