A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: „... nekünk nem tartottak számot minden napunkra...” Egyéni parasztok a szocializmusban

édesapa ugyanis a helyi viszonyok között módosnak számított: egyedüli gyermek lévén, 50 kat.h.at örökölt, ehhez 24 kat.h.-at vásárolt, hat gyermekük már a „kisebbekhez" számítódott.) Az „itteni körülmínyekhe meg iskolázottságáho'

6 kípest felvilágosult embernek számító" apa, már 1947ben ráíratta földjét gyermekeire, de, ha mérsékeltebben is, csak utolérte őket a kulák üldözés, „ezeket mán akkor osztán elíg szomorúan ilte meg szegíny idesapám is". Tudatosan, „megelőzendő a nagyobb bajt", lépett be egyik bátyjával K.S. 1951-ben a határrészükön, Kötelesen szerveződő l-es típusú téeszbe. A közös gazdálkodás lényegében csak közös gépi munkát jelentett e típusban, ez évben például közösen vetettek. Amikor 28 hónap elteltével a katonaságtól hazajött, téeszük már III-as típusúvá vált. Visszatekintve életpályájára, a belépéssel kapcsolatban hangsúlyozta: „a helyzet úgy nízett ki, hogy előbb-utóbb mán akik egy kicsit is olvasott, újságolvasottabb meg rádióhallgató emberek vótunk, meg nagyjábul vót elkípzelís, mi várható, akkor mán nagyjábul látszott, hogy bekövetkezik az általános téeszesítés...", azaz: számolgatva alkalmazkodni kellett az új viszonyokhoz. A mezőgazdaságot nem akarta otthagyni K. S. sem, bár, katonaéveiben bányában is dolgozott, leszerelés előtt „nem rossz bányában". „Lavírozgattam", mondja, a bánya és a III-as típusú téesz között. A bányához kizárólag az vonzotta, hogy ott jól lehetett keresni

7

, a lehetőségek is masabbnak tűntek. Idősebb bátyja a szándékán „eléggé elszontyolodott" - apjuk ekkor már nem élt -, ez is visszatartotta, meg a bányász életmód, „...az vagy dógozott, vagy a kocsmába vót, vagy aludt. A bányászra e vót a jellemző. 90 valahány százalíkig az mindig így ilt.... Úgyhogy nem akarom ükét leblamázni, de ez az igazság. Ez engem is visszatartott ríszbe, ezir is lettem rá könnyen, hogy nahát. Jobb lesz azir távol. Azt meg megin tudjuk, hogy az általánostól nehéz kimaradni." 1956-ban ez a termelőszövetkezet is felbomlott, a tagok igazságosan elszámoltak mindennel. K. S. is visszakapta a földjét, a bátyját illető szülői tanyában maradhatott, mivel testvére a szomszédos tanyába nősült. Az 1957-58-59-es három jó, „kiugróan jó" évben testvérével közösen dolgoztak, nagyon sok jószágot tartottak, anyagilag megerősödtek. így, 1960-ban K.S. már nem kívánt újra téeszbe lépni. "Addig se vótam nagyon megijedve, akkor meg hogy egy kicsit is az ember anyagilag erősebbnek érezte magát, hát mondom mir menjek én be azir a téeszbe, hogy mán maga az, hogy kimegyek, ott dogozók 8 óráig, 8 óra hosszat ott kell lenni, osztán annyit keresek, minthogyha a tojást összeszedem tisztessígesen. Mer ez vót az igazság, hogy a tyúkokkal, tartottam büven tyúkot, az hozott annyit...hát tízen, meg húszon forintokat kerestek munkaegységenkint...Meg én magam úgy vótam vele, hát ugye 30 éves vótam,...pízem is vót egy kevés,.. .hát úgy vótam vele, én mán ismerem, mit jelent téeszbe lenni.. .a tagosítás, hogy a fődet ide teszik, oda teszik ennek ki vót tive az ember, de jó két lovam vót, magam is elég erős vótam, azt számítottam, hogy hm, egy-két év múlva is megtanálom én ezt a téeszt,...Evvel a hátsó gondomajdcsak úgy tűnt: ha örökösen mindig mondták el is hittík az emberek pedig ő volt benne. Hajnalba felkeltek a tanyán, hazajöttek, sorbaállni kenyírir, vagy jutott, vagy nem jutott, kiment, majd hónap megint kezdte ezt. De ez senkinek eszibe se jutott nahát lázongjon." 6 Az apa két polgárit végzett. Öt fia közül a legidősebb, és K.S. fejezte be ezt az iskolai képzést, 1944-ben. El is küldte bizonyítványát a hajdúböszörményi mezőgazdasági középiskolába, de aztán csak „elmismásoltam valahogy". A többi testvére az elemi iskola után gazdasági iskolába járt, 1-2 éves tanfolyamok voltak ezek Örkényben, Nagykállón, helyben. Mindegyikük Hajdúszoboszlón maradt, s a mezőgazdaságban dolgozott, a legfiatalabb a gépállomáson kezdte. 7 A jó kereset a közös, nagy szegénységben kivételes volt; a K. család jobb helyzetben volt, hiszen a kenyér mellé volt mit enniük. Tanyán laktak, „meg a paraszti óvatosság, meg előrelátás, hogy a parasztnak a hasára, ha egyébre nem is, gondja van. Ez termíszetes, mit is csinálna, ha ü is elhanyagolná aki termeli. Hát ez elemi feltétel.,, K.S. csak a katonaságnál éhezett, de a téeszben volt olyan tehenészük, hogy „a tehéntül a darát ellopta meg egy kis tejet capcarázott magának, abbul ilt, abbul telelt ki családostul együtt. Ilyen ílet vót az." 250