A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: „... nekünk nem tartottak számot minden napunkra...” Egyéni parasztok a szocializmusban

lattal maradtam ki, hogy nem, nem lípek. Elibe nem vágok a dogoknak!" Sokan érezhették, gondolkodhattak így, mint K. S., de neki szerencséje (?), a véletlen (?) is segített: földje a tanyájától nem messze volt, és az a dűlő 1960-ban egyéni termelőknek került kiosztásra, „Tetszik érteni: én a saját födémmel a helyemen maradtam!", továbbá: „egy félreirtís folytán úgy könyveltek el, mintha én beléptem vóna a téeszbe." Anyagi biztonsága mellett a kivételesnek tekinthető események, tényezők segítették őt, s ebből következően ítélhette meg - utólag - némi értetlenséggel a kollektivizálás gyors lefolyását.

8 K.S. 1963-ban költözött be Hajdúszoboszlóra a tanyáról,

9 „a városi íletet vettem fel én is". A tanyán, s itthon az első években még sok jószágot tartott, majd szinte csak kukoricát termelt. „... a tengerit berakta az ember a góréba, tavasszal elkezdte morzsolni, következő tengeritörisig kimorzsolta, értíkesítette, általába olyan érdekes ez, én...annak dacára, hogy minden hold fődir kb. 500-700 forint adót kellett fizetni, akkor, mikor mondom egy gyenge fizetís havonta 1000 forint vót. Egy pár lúír 1.500 forintot kellett fizetni, ennek dacára a 12 hódbúl mégis megílt az ember, meg még tőkét is tudott gyűjteni belőle... Nagyjábúl lényegesen kevesebbet dogoztam. Főleg órába. Jelenlétbe, mint a téeszbe". Haladt a nagyüzemi müveléssel: a lovat, a fogatos munkát traktorral való szántás, majd vetés váltotta fel, később csőtörővel [kukoricakombájnnal] dolgoztatott. (Ekkor már kézi munkaerőt is nehezebb volt kapni, kihaltak az öregek, akik bandában dolgoztak.) 1965—70—tői termelt így, s mikor szóltak neki, lehetősége adódott, portás lett a TIGÁZ-nál, 1970-ben. Húsz évet dolgozott itt, hogy a nyugdíja meglegyen, de a 3 műszakos munkarend, a 12 óra szolgálat, 24 óra szabad is igen kedvező volt. A gazdálkodás, pontosabban a kukoricatermelés mellett más munkát nem is vállalhatott volna. A kapálás volt igen szorgos, fizetett szabadságát is ekkor vette ki, először kerékpárral, majd motorral járt ki a 12 km-re lévő földjére, később autót vett. „Ahogy fokozatosan javult az általános gazdasági helyzet az országba, ugyanúgy vonatkozott miránk is... Lényeges különbsíg nem vót a mi életmódunk, meg a mi keresetünk közt, csak az, hogy nekünk nem tartottak számot minden napunkra..." K. S. életpályájának íve azt is mutatja, hogy kilépett/felhagyott hagyományosnak nevezhető paraszti gazdálkodásával, életformájával. De úgy vélem, pontosabb az az értékelés: új tartalommal töltötte meg azt. Szociális identitását mindvégig fenntartja, önmagát parasztnak nevezi: „Negyvenéves kora után az ember nem tudja magát túltenni. Aki abba születik, meg minden retye-rutyája, ija-fia, az nem úgy, mint a mai gyerekek...a mi generációnk...ez paraszt lesz, akárhogy alakul a sorsa". Továbbá, „kilépése" nem nevezhető organikusnak, csak alkalmazkodás volt ez a rendszerhez. A számára véletlenszerűen adatott társadalmi státust személyes képességei (családi mintái) szerint töltötte meg tartalommal, ahogyan a többiek is, kiket általánosítva egyéni gazdálkodóknak nevezhetünk. Szociális identitásuk folytonosságát ők élhették meg legteljesebben, de szélesebb társadalmi környezetüktől ők sem függetleníthették magukat, s mindezt annak a 8 „Mán a Kádár időszakba '58-59, mán akkor osztán újra ... megkezdtík a Dunántúlon vagy hun, konkrétan nem tudom, az ország egyik felében azt a nagy átszervezíst, mikor az égisz mezőgazdaságot összefogták, de itt is mikor megkezdődött, hát itt is bizony feladták a leckét mindenkinek. Aho' kípest Szoboszlón elíg könnyen ment ez a' átszervezís, nagyon is. De magunk is csudálkoztunk: itt olyan tettleges erőszak, én konkrétan nem tudok senkit se, hogy hozzányúltak vóna. Hát hogy egy kicsit megmelegítetnie az irodába, meg nyűglődtek, jártak a nyakára, ez vót, vitathatatlan, de tettlegíssíg én tudtommal nem vót. Ijeszgetís az vót, de aho' kípest hogy az előző példa, mán a 48-as szervezísü téeszek nemsok jóval kecsegtettek, nemsok jót mutattak, aho kípest a szoboszlói parasztok eliggé egyöntetűen bementek a téeszbe. Csudálkoztam rajta, de mégis ..." ) A termelőszövetkezeti müvelés alatt lévő területen álló tanya a tulajdonos és a gazdaság közötti kisebbnagyobb konfliktus forrása lett más gazdálkodóknál is. 251