A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: „... nekünk nem tartottak számot minden napunkra...” Egyéni parasztok a szocializmusban

léptek be a termelőszövetkezetbe.

4 A kívülmaradás ténye önmagában nem érték, önbecsülésük alapja munkacentrikusságukból/munkaerkölcsükből táplálkozik. K.S. a következőket mondta: „...Ami ezt a' égisz, ezt az égisz kívül maradókat, meg bent lévőket illeti, csak azt tudom mondani, konklúzióként, hogy, ha azt az adott helyzetet véleményezi az ember, a tsz mint olyan, azok közt a körülmínyek közt többet produkált, mint a kívül maradók. Ez a' egísz kívül maradó társaság mégse közelítette azt a temperamentumot, mint akik benn vótak, azt tudom mondani. Mán önbírálatkint is, nem magunkat lekisebbítve, de ismerve a szoboszlai parasztokat, egy pár kivételivel, akit az ellenszenv tartott távol, jó ríszit, nagyobb ríszit a tehetetlenség tartott távol a téesztül, azt mondhatom. Nem tudom, érti-i? - A tehetetlenség, azt mondja? - [A „tehetetlen" vidékünkön a semmire sem haladó, semmit fel nem mutató ember jelzője. N. I.] - Igen, mert elíg sok ember vót Szoboszlón aki az ígénytelensíginél fogva, érti, annyira igénytelen vót, hogyhát még majdcsak az se számított néki, hogy ha lesz úgy is jó, ha nem lesz, mert mondom a szoboszlai kívül maradók közt jócskán vótak ilyenek is. Az ilyen emberek, mint K.Karcsi, vagy B. N. Gyula, vagy én is, minket a közöstül való ellenszenv, bizonyos fokig ideológiai töltís is tartott távol ettűl a közös gazdaságiul bennünket, jó páran vótunk ilyenek, de nagyobb rísze annak a társaságnak, hát, mint gazdákat nem kellett dícsirni űket. Megiltek, megiltek, de a ' akkori körülmíny javára írható. Sokat dógoztak, kevesebbet egy cséppel se mint a téeszbe dógoztak, hát igaz, hogy nem parancsoltak nékik, de mint termelők, mint parasztok túl nagy véleménnyel nem lehetünk róluk. Úgyhogy, hát. Nem akarok én itt, azir hogy mi kimaradtunk az nem jelent nekünk dícsiretet". Sz. A.-t is kértem életpályája értékelésére, „mit szóltak magához az emberek?" kérdeztem. „Vót irigység is. Hogy kimaradtam. Meg megvetettek, hogyhát könnyű neked, meg, pedig nekik vót könnyebb, nem kelletett sokat dógozni. Csak esetleg az, hogy mindennap menni kellett oda. Oda a téeszbe. Vót aki mondta: hogyhát nekem nem parancsol senki, nekem könnyű. Hát nem parancsol. Mindenki maga tudja, hogyha akarta vóna, hát engemet is erőltettek vóna, hogy, na, menjek [ti. agitálták a belépésre], de hát nem. Rendőrök is akkor még igazoltattak: a' vót, rígen. Megkérdtík hun dogozók. Hát nem dogozók sehun. Még fiatal koromba. Hát apámnak vót az a kis födje, mondom azon gazdálkodók. Mennyi födje van? Mondom 8 vagy 10 kölös. Hát abbúl hogy ílünk meg enynyien? Még ez a' 50-es évekbe vót. Oszt vót amék azt mondta, na majd gondoskodnak rulla, hogy legyen munkahelyem. Nem szóltam sose, nem, csak ilyen megjegyzísek vótak mán a rendőrsígnél is igazoltattak az utcán." A két egyéni gazdálkodó - K. S. kétlakinak számít - társadalmi státusát eltérő tartalommal értékelte: távolságtartással, tárgyilagosan, illetve passzív magyarázkodással, védekezéssel. Életpályájuk tükröződik vissza ebben: az azt alakító paraszti kulturális jegyek (gyermekkori szocializáció), paraszti közösségüket és személyüket egyaránt irányító történelmi események. K. S. eseményekben gazdagon bővelkedő élettörténetének kulcsfogalmai a józan alkalmazkodás, számvetés, és öntudat. A beszélgetés kezdetén édesapját baloldali szimpatizánsként jellemezte, aki „Az orosz bejövetel után a szociáldemokrata pártnak lett a tagja. Úgyhogy hát egy kicsit ki is játszották a pártba mint gazdaembert, a kézibe adták a vörös zászlót meg e'he hasonlók a felvonulások alkalmával, egy kicsit olyan ízetlen vót de hát velejárt az akkori időkkel."' (Az 4 B.N.Gy. önérzetesen mondta: nem akarta, hogy nálánál hülyébb parancsoljon neki. 5 Nem mindennapi körülmények között, munkaszolgálatos katona éveibe találkozott maga K. S. is a szociális eszmékkel: „Higgye meg nekem, olyan alakúlatnál vótam én egy időbe, hogy majdcsak mind érettségizett gyerekek vótak. így tárgyilagosan meg tudták ítélni a dogokat olyan filozófiai viták alakultak ki, hogy annak dacára, hogy minket üldöztek, mink vótunk a kárvallottjai annak az egísz ideplógiának, még igazat is adtunk nékik!" mondta kacagva. „Érti? Szóval nem a saját sorsunkon, hanem hát egy kis baloldali beütíssel meg hozzáállással. Hát még majdcsak. Pedig...ami helyzet itthon vót Magyarországon...vót politikai foglalkozásunk is, el kellett mondani azt amit itthon ütünk, de úgy, hogy ez Jugoszláviába' van!...ezt a szöveget nyomták, nyomták, és 249