A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Természettudomány - Juhász Lajos–Harka Ákos: A Tisza-tó halfaunája és védelme

Lápos-patakon keresztül a Szamosba, később a magyarországi torkolat után a Tiszába. A szennycsóva még a Dunában is mérhető változásokat okozott. Az elfolyó víz szennyezőanyag koncentrációja mintegy 400 mg/l, fémekhez kötődő cianid volt. A kiszabadult szennyvíz cianid tartalmát a rendelkezésre álló adatok alapján közel 110 tonnára lehetett becsülni (CSANÁDY, 2000). A Szamoson az országhatárt Csengéméi február 1-én délután érte el a cianidszennyeződés. Maximális koncentrációnak 32,6 mg/l-ot mértek, ami az érvényben lévő határérték több mint 320szorosa. Az MSZ-12749 az „erősen szennyezett" osztályba sorolt víznél is legfeljebb 0,1 mg/l cianid koncentrációt enged meg. A cianid mellett jelentős mértékben lehehett kimutatni különböző kémiai komplex formában kötött nehézfémeket. A legnagyobb koncentrációjú réz mellett a természetes eredetű koncentrációt meghaladó mértékben elsősorban cink, kisebb mértékben ólom és ezüst is érkezett a szennyezett vízzel (VITUKI Rt., 2000.). A cianid az enzimgátlók csoportjába sorolható erős méreg, amely a sejtlégzést gátolja. A sejtlégzés a tápanyagok lebontásához, ezáltal az energiatermeléshez szükséges oxigén felvételét és biológiai oxidáció során keletkezett szén-dioxid leadását jelenti. A magasabbrendü élőlények (pl.: gerincesek) szervezetében a a légzőszervekben történik a gázcsere. A vér vörös vérsejtjei által reverzibilisen megkötött oxigén a szövetekhez, sejtekhez jut. Ez a folyamat a vörös vérsejtekben lévő hemoglobin segítségével történik. Ennek az a szerepe, hogy a légzőszerv által felvett - vízi állatok esetében a vízben oldott - oxigént megkösse és a véráram útján a szervezet sejtjeihez eljuttassa. Az oxigén leadása után ugyancsak reverzibilisen megköti a sejtekben felhalmozódott szén-dioxidot. A sejtek a molekuláris oxigén felvételére csak akkor képesek, ha a hemoglobin porfirinvázas szerkezetű „hem" részében lévő központi vas atom oxidálódik. Ez a folyamat a redukált formájú citokróm oxidáz, mint légzőferment jelenlétében zajlik, amely katalizálja a folyamatot. A háromértékü vasat (Fe

3+ ferrivas) tartalmazó légzőenzim oxidálja a redukált citokróm C-t, miközben redukálódik (Fe

2+ ferrosav), majd a vérben szállított oxigén visszaoxidálja (Fe

3+ ferri) citokrómoxidázzá. Ezt a folyamatot azonban már igen kis mennyiségű cianid is képes meggátolni. Ilyenkor a sejtek „megfulladnak", annak ellenére, hogy a vér elegendő oxigént szállít, azonban ezt a sejtek nem képesek felvenni. A legtöbb vízi élőlény, így a halak ezért fokozottan érzékenyek a cianidra, aminek kisebb koncentrációja is letalis hatást okozhat. II. 1. A cianidszennyezés levonulása a Tiszán és a Tisza-tó térségében A szennyezőanyag levonulása alatt a Szamosban 20 és 30 mg/l, a Tisza Szamos alatti szakaszán 10 és 15 mg/l között változott a cianid koncentráció, majd a Tiszán lefelé ez folyamatosan csökkent. Ezt a beömlő mellékvízfolyások hígították, másrészt a Tisza-tóban a szennyező hullám érkezése előtt betározott cianidmentes víznek a szennyező hullám odaérkezése utáni fokozatos leeresztése is csökkentette. Az országot elhagyó Tisza vízben 1,49 mg/l volt a maximális koncentráció, ami még mindig mintegy 150-szeresen haladta meg az elfogadható vízminőségi határértéket. Február 2-án a késő délutáni órákban jelent meg a cianid a Tiszában. Február 5-én 8-9 óra között érte el Tokaj térségét, ahol már a jégmentes vízfelszínen megjelentek a haltetemek. A Tiszalöki vízlépcsőt február 5-én az esti órákban (18-20 óra) érte el a szennycsóva, Polgár-Tiszaújváros térségében február 6-án mutatták ki a cianidot. A Közép-Tisza vidékét, így a Tisza-tó térségét (Tiszafürednél) február 7-én a reggeli órákban érte el a szennyező hullám, majd folyamatosan vonult át a Kisköre alatti folyószakaszokon és február 10-én a késő délutáni órákban hagyta el a KözépTisza vidékét. 24