A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Természettudomány - Juhász Lajos–Harka Ákos: A Tisza-tó halfaunája és védelme

Juhász Lajos-Harka Ákos A TISZA-TÓ HALFAUNÁJA ÉS VÉDELME I. BEVEZETÉS Magyarország természetes vizekben szegény ország. Közepes vízállásnál az ország kb. 2,5%a számít vízi, vízközeli élőhelynek, ami kb. 2 200 km

2-es területet jelent. A felszíni állóvizek közel 1490, a folyóvizek mindössze 510 km

2-es kiterjedésűek (UDVARHELYI, 1973, RAKONCZAY, 1995). Az ország vízügyi helyzete kis kiterjedése mellett azért is kedvezőtlen, mert a felszíni folyóvizek 96%-a határainkon túlról ered. A Kárpát-medencében elterülő Magyarország medence jellegénél fogva a környező területek folyóvizeinek természetes vízgyűjtőjének számít. Az országhatárokon túlról érkező felszíni vizek minősége erősen változó. A vízminőséget hazai eredetű szennyezőforrások is tovább ronthatják. Az elmúlt évtizedekben különösen az északmagyarországi folyók (pl.: Sajó, Hernád) a valamint K-i irányból érkező folyóvizek (pl.: Szamos, Berettyó) romló vízminősége veszélyeztette a vízi élővilágot. A nehézfémszennyezés (NAGY és SÁNDOR 1990; NAGY, 1991), olajszármazékok, egyéb vegyi anyagok szennyezték folyamatosan a folyóvizeinket (CSÁSZÁR, 1990; LITERÁTHY, 1977). A rendszerváltozás utáni években számos folyóvíz minősége javult - különösen az észak-magyarországi régióban. A keleti irányból érkező folyóvizeken azonban évente előfordultak különböző szennyezések, amelyek komolyan veszélyeztették a folyók ökológiai egyensúlyát. Ezek közül minden kétséget kizáróan az utóbbi évtizedek legnagyobb természeti katasztrófáját jelentette a Szamoson és a Tiszán 2000. januárfebruárjában bekövetkezett cianid- és nehézfémszennyezés. A cianidszennyezés az aktuális életközösségek tagjait nem egyformán érintette. A legnagyobb veszteséget a természetvédelmi- és gazdasági szempontból is legértékesebb halállomány szenvedte el. A Tisza-tó halállományának és más vízi gerinceseinek (madarak, emlősök) cianidszennyezettség utáni ökológiai állapotát monitoring rendszerű, kétéves időtartamú kutatómunkával vizsgáltuk. A programszerű kutatásokat a Környezetvédelmi Minisztérium támogatta (40/2000-es témaszám). Jelen közleményünkben a Tisza-tó halállományának aktuális állapotát és védelmi helyzetét összegezzük - a 2000. évi cianidkatasztrófa után eltelt két évben folytatott kutatásaink adatai alapján. II. A KUTATÁS ELŐZMÉNYEI 2000. január 30-án Romániában gátszakadás történt a Nagybánya (Baira Maré) melletti Zazár település közelében fekvő, különböző vegyi anyagokat tartalmazó zagytározó töltésén. A nagybányai román-ausztrál vegyesvállalat, az Aurul Rt. 93 ha területű zagytározója január végén a nagy mennyiségű csapadék miatt olyan terhelést kapott, amelynek következtében január 30-án kb. 22 órakor a töltés mintegy 25-30 m szélességben átszakadt. A gát helyreállítása több mint 2 napig tartott. Ez alatt kb. 100 ezer m nagy koncentrációjú, cianiddal és nehézfémekkel erősen szennyezett víz ömlött a földeken át előbb a Zazár-, majd a 23