A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Néprajz, kulturális antropológia - Emődi János–Sipos József: A mezőtelegdi fazekasság
kertjében talált fazekas selejtgödör bolygatott anyagának feltárása volt. Az ottlakók szerint ezen a telken egykor az Okos fazekascsalád háza állt 30 . A kihalt Okos familia utolsó tagja halála előtt egy mázas korsót ajándékozott az akkori református lelkész Szabó Ferencnek (a korsó leírását lásd alább). Az Okos udvar selejtgödre kb. 10 m-re keletre volt a háztól, cserepei egy 2x3 m-es területen szóródtak szét. A jelenlegi tulajdonos a területet már felásta és hozott földel feltöltötte 31 . Az ásatás leleteit előkerülésük körülményei folytán (a földrétegek bolygatottsága miatt) rétegtanilag nem lehetett szétválasztani, jellemzőiket (forma, díszítés, paszta stb.) figyelembe véve azonban több könnyen elhatárolható csoportba lehetett osztani. Az első csoport leletei csak töredékekből állnak (1^4. képek), melyek főleg tálakhoz és tányérokhoz tartoztak. Valamennyi töredék felületét fehér angób fedi. Erre a fehér alapra kerültek a minták, melyeknek széleit barna vonalakkal jelölték ki. A kontúrokon belül a minták kitöltése barna, piros-barna vagy zöld színű, de ez utóbbi két szín mezeje legtöbb esetben még kitöltetlen. A szín még nem került rájuk, bár néhány töredéken véletlenül rácseppent, említett színű mázfolt is van; valamennyiről hiányzik a fedőmáz. Nyilvánvaló tehát, hogy helyben készült, félkész termékekről van szó, melyek selejtként a szemétgödörbe kerültek. Egy fehér alapú, de még mázatlan töredéken a minta kontürjét karcolt technikával készítették (1/7 kép). A második csoport néhány, részben restaurálható, kisméretű 15-18 cm átmérőjű tányérkákból és ezek töredékeiből áll (13-20. képek), az agyag színe vörös. Az edények felületét vékony téglavörös vagy vörösesbarna angóbbal fedték be, erre került a fehér színű minta. Ritka esetben (22 kép) néhány töredéken vörös minták is vannak. Fedőmáz még nincs egyik darabon sem, selejtként dobták ki őket. A harmadik csoport kisméretű 12 cm. magas szilkékből áll, ezeket az aljuk kivételével ugyancsak vörösesbarna angób fedi. A minták itt is fehér színűek (5-12. kép). Néhány szilke esetében a helyzet fordított, az angób fehér s a minta vörösesbarna. A negyedik csoportot egy sor vékony, rezonáns falú tejesköcsöghöz tartozó töredék képezi, egy részük belül mázazott, másik részük mázatlan, valamennyit egy azonos fehér minta variációi díszítik. 32 Megemlítünk még több kisméretű korsóhoz és fedőhöz tartozó töredéket, melyeket fehér angób fed; ezeken nincs semmilyen díszítés és máz sem került még rájuk (17. kép), nyílván szintén félkész selejtekről van szó. Néhány barna alapú, fehér mintás, mázazott töredék valószínűleg használt edényekből származik, de mivel mintakincsük nem üt el az eddigiektől, bemutatjuk ezeket is (23/1-11, 24, 25. kép). Első benyomásunk az volt, hogy a fent említett kerámiacsoportok nem egykorúak, az anyag kronológiailag nem egységes, köztük számottevőbb időkülönbséget véltünk felfedezni. Ezt a bizonytalanságot oszlatta el az egy évvel később eszközölt második ásatás. 2002 márciusában sikerült a Maros (Muresului) utca 123 sz. alatti ház udvarának végén, ahol már a szántott terület kezdődik, egy újabb selejtgödröt feltárnunk 33 . Ez egy kb. 2 köbméteres, szabálytalan alakú, nyugati végén egy jó méterre mélyített gödör volt, melyben a cserepek három vízszintes réteget alkottak 30, 60 és 100 cm-re a felszíntől. Ezek a szintek nyílván három égetésnek feleltek meg, a gödör teAz anyakönyvek adatai szerint a 111 sz. alatt (a különbség lehet elírás vagy telekosztás eredménye) 31 Köszönjük a Praja családnak a leletek összegyűjtésénél kapott támogatást; nemkülönben Grünsperger Gyulának az ásatások egész ideje alatt nyújtott nélkülözhetetlen segítségét. 32 Ezek fényképét nem adjuk, mivel az alább bemutatandó második ásatás leletei közt több épebb darabot mutathatunk majd be (49-51 kép). 33 özv. Oláh Lászlóné portája, ma Kovács Barna családi háza, akiknek köszönjük az ásatási engedély készséges megadását. 207
