A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Néprajz, kulturális antropológia - Emődi János–Sipos József: A mezőtelegdi fazekasság

hát egy-két év alatt telt meg. A legfontosabb rétegtani észrevétel az volt, hogy e gödör mindhárom szintjében egyaránt jelen voltak az első ásatásnál talált mindegyik említett kerámiacsoport edénytípusai, tehát az első ásatás gödrének anyaga sem kevert s a két lelőhely egykorú vagy közel egyidős, köztük legfeljebb egy-két évtizednyi különbség lehetett. A második gödörben a cseréptöredékek és a háztartásban eltört pár edény, főleg lábos, valamint néhány marék megtört kvarckövön kívül, amit a máztechnikánál használtak, igen kevés konyhahulladék volt, a gödröt tehát kimondottan selejtgödörnek ásták. Az első ásatásnál említett négy edénycsoport közül az elsőt itt számos töredék képviselte, közülük néhány 21-29 cm-es átmérőjű tálat sikerült restaurálni, legtöbbjét a megőrződött, az edények felületének 15-20%-t kitevő töredékekből rekonstruálni (28-32; 37-39. kép). Fontos megemlíteni hogy itt nem csak az első égetés után kidobott selejteket találtunk, hanem olyan törött darabokat is, melyek már a második égetés után, tehát színesen, mázasán kerültek törötten a selejtgödörbe (33-36. kép), ezeken a minták barnásvörösek és zöldek, a kontürök barnák, a fedőmáz egészen világos almazöld alapszínt biztosít. A második csoportot kevés töredék képviseli (41/1-6. kép). A harmadik csoporthoz szintén kevés töredék tartozott, viszont itt számosabbak a fehér és vörösesbarna mintás szilketöredékek (43, 46, 48. kép), kevesebb a barna angóbos, fehér mintás. Itt is van két olyan, közel egyforma szilke, melyek közül az egyiket az első, a másikat a második égetés után dobták ki selejtként (43 és 47 kép), utóbbin a minták barnásvörösek és zöldek, az alapszín világos almazöld, belül barna, a szájperem zöld (magasságuk 8 illetve 9 cm.). Legszámosabbak a negyedik csoport korsói, melyek különböző méretben készültek, mintájuk kevés változatosságot mutat, kívül mind mázatlanok (49, 50 kép). A szándékosan nem egyforma égetés miatt színük nem egészen azonos, vannak barna, vörös, rózsaszínű és kisszámban szürke példányok (51. kép), utóbbiak egy része belül már zöldmázas. Itt is találtunk kerekhasú, fehér angóbos kis korsótöredékeket, egyik már zöldmázas (54. kép), egy kis korsótöredéken pedig karcolt virágkehelyminta (42/9 kép) látszik. Néhány karcolt mintakontúros tálkatöredék is előkerült, ezek mintája is azonos az első csoport háromszirmú virágkehelymotívumjával (42/6-8, 10-11. kép.). Egy ép és néhány töredékes findzsa kívül-belül fehér angóbos, színezetlen, mázatlan, befejezetlen darab, magassága 6 cm. (45-45/a kép), egyetlen kis töredék belül világos almazöld színű, mint a fent említett első csoport táljai. A findzsatöredékeken különböző fülformák láthatók (41/8-11. kép). Az első és a második gödör is tartalmazott néhány szurkálással vagy fogaskerékkel (rádli) díszített kis táltöredéket (42/13-16. kép). Előkerültek még fehérangóbás, még mázatlan, kisméretű fazekak töredékei, ezekből hat részben restaurálható volt (52. kép). Restaurálható volt két nagy, belül mázas fazék is de ezek valószínűleg már használt, konyhában eltört darabok voltak (53, 55. kép) s mivel ilyeneket nagyszámban találtunk Váradon is, még nem dönthető el, hogy a két központ közül melyikben készültek, lehet hogy mindkettőben. A telegdi fazekasok angóbázásra és minták színezésére egyaránt általánosan használták a Körösrévről beszerzett fehér kaolint. A belső mázak színei korsóknál barna, sárgásbarna, fűzöld, méregzöld, mustárzöld, a szájperemük méregzöld, világoszöld, egy esetben sárga, fehérangóbos fazekaknál a belső mustárzöld, barna, egy esetben krémfehér, a szájperem méregzöld, barna

34

. 14 Lábastöredékek is előkerültek, de ezek is valószínűleg nem mühelyselejtként, hanem konyhahulladékként kerültek a gödörbe, mégis megemlítjük, hogy ezek kívül mázatlanok, belül különböző árnyalatú zöld vagy barna színűek, egyesek zölddel vagy barnával spriccoltak. 208