A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Néprajz, kulturális antropológia - Emődi János–Sipos József: A mezőtelegdi fazekasság

több statisztikai munkájában említi a telegdi fazekasságot: „Fazekas agyag van Debretzen, Nagyvárad, Telegd és Rév mellett", „Jó cserépedényeket készítenek Csatáron, Telegden, Réven és Lehecsenyben", „A mezőtelegdi lakosok sok cserépedényt készítenek és ezt messzire elhordják"

7

. A XIX. század folyamán élte a fazekasság fénykorát Mezőtelegden, ekkor a helység lakosságának jelentős hányada foglalkozott edénykészítéssel vagy ennek értékesítésével, jóval többen mint ugyanezidő alatt Váradon. 1868-ban még a legfontosabb három központ közé tartozott

8

. A telegdi fazekasmesterek nagy száma dacára - vagy talán éppen emiatt - itt nem alakult ki fazekas céh, a váradi céhhez pedig, mely újraalakulásához csak 1820-ban kapott hivatalosan engedélyt, az 1827-ben befogadott két mesteren kívül nem tudjuk hány telegdi mester csatlakozott

9

. A telegdi fazekasok minden bizonnyal nagymértékben szakosodtak, mint látni fogjuk, egy-egy mester csak 3-4 edénytípust készített nagyobb számban, ami lehetővé tette a jelentősszámú korongozó iparos egyidejű szabad működését. A fazekasokra vonatkozó viszonylag releváns statisztikai adatokat kínálnak a telegdi református és katolikus egyházak anyakönyveinek bejegyzései

10

, melyeket kiegészítve néhány további adattal" valamint a közvetlenül szomszédos faluk fazekasainak névsorával, alább összegeztünk (2. sz. melléklet). A források a XVIII. század első felétől kezdve összesen 381 fazekast említenek név szerint, ami jóval meghaladja az eddigi becsléseket

12

. Ez a névsor azonban távolról sem teljes, ugyanis az anyakönyvekben csak bizonyos években jegyezték le a nevek mellé a foglalkozást is, a szomszédos falukban pedig csak igen ritkán, ezenkívül nem kerültek be azok a fazekasok, akik nem itt házasodtak, gyermektelenek voltak vagy nem itt haltak meg. így a valós szám ennél jóval nagyobb kell legyen. A névsorban találunk három fazekasnőt is, ezek férjeik halála után folytathatták tovább a korongozás mesterségét. Az anyakönyvek adatai híven tükrözik a nagyon alacsony korabeli átlagéletkort. Feleségük korai halála miatt sok fazekas két, három sőt négy alkalommal is újra házasodott s a férfiak életkora is igen alacsony. Számos fazekas rövid élete alatt mégis két-háromszor is cserélt lakást, ez nyilván a többszöri házasodással magyarázható. A fazekascsaládokban gyakori volt a gyerekáldás, de a gyerekek legnagyobb része korán meghalt különböző, akkor még gyógyíthatatlannak számító betegségekben

13

. Az anyakönyvekből, ahol ezek szerepeltek, kijegyeztük a fazekasházak telekszámát. A hiányos adatok dacára, bejelölve a fazekasházakat egy XIX. század végi telekbeosztásos térképen, kiderült hogy ezek zöme - pontosabban 113 porta - a 116-250 számú telkeken állt, további jó néhány pedig a 92-115 számúakon (ma Nagy/Tuberozelor, Vasút/Gárii, Horea, Closca, Maros/Muresului és Hajnal/Zorilor utcák); mindössze tíz fazekas lakott elszigetelten a nyugatabbra fekvő 7 Fényes Elek, Magyarország statisztikai és geográfiai szótára, I—IV, Pest, 1851, 193; uő: Magyarország leírása, I-II, Budapest, 1847, 384, 386, 389, 390; uő: Magyarország geográfiája, 458. s Az Ausztriai -Magyar Monarchia Statistikai kézikönyve, Pest, 1868, II. kiad. szerk. Dr. Kőnek Sándor, 341: Rév, Telegd, Csatár. 9 Mózes Terézia, i.mü, 72; Biharea, X, Oradea, 1982, 128, 130; Crisia, XV, 1985, 389; Állami Levéltár nagyváradi fiókja, Róm-kat. Püspökség, gazdasági iratok, várad-olaszi céhek, 4457, 157 (lásd 1 sz. mellékletet). 10 Állami Levéltár, Nv., Fond 32, lelt. sz. 1282-1288 (róm.-kat.egyh.) és 1289-1297 (ref. egyh.). " Hajdú-Bihar megyei adóösszeírások, HBmL, Conscr. domestico proc. varadiensis, IV A 4/b 39, 46, 51, 56, 70, 72, 74, 78 k; Györffi István, A Fekete-Körösvölgyi magyarság, Budapest, 1986, 188 ; itt a 3, 4, stb. jegyzetek. 12 Ennél nagyobb számú fazekast a szakirodalom csak Debrecenből említ: P. Szalay Emőke: A debreceni kerámia. 1993, 45, (igaz, ott a vonatkozó céhes iratok felhasználásával; Telegden nem létezett fazekas céh és a XVII. századra vonatkozó levéltári iratanyag elpusztult, illetve a XVIII. századra vonatkozó kutatatlan.) 13 Házasságkötéskor, kereszté léskor a fazekasok általában egymásnak voltak tanúi, keresztszülői. Az anyag jó lehetőséget ad egyéb szempontú szociográfiai vizsgálatra is, ezekre itt nem térhetünk ki. 204