A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Néprajz, kulturális antropológia - Emődi János–Sipos József: A mezőtelegdi fazekasság

telkeken. Vagyis a fazekasok a helység teljes keleti-délkeleti felét belakták, házaik itt szabályszerű negyedet, külön „fertályt" képeztek (24. kép). A Kárpát-medencében tudomásunk szerint Debrecenben, Margittán Zilahon, Magyarláposon is találkozunk hasonló helyzettel. Noha a fazekasság itteni megjelenésére és elterjedésére vonatkozólag rendkívüli fontossággal bírna, nem tudjuk, hogy ez a szituáció mikor alakult ki. A II. József-féle népszámláláskor már 283 ház állt Telegden, nagyjából ugyanannyi, amennyi a XIX. század végén, az említett telkek tehát ennél korábbiak. Kérdés, hogy tudatos egymás mellé településsel - és esetleg máshonnan származók kezdeményezésére - jött létre a „fazekaskolónia" vagy a szomszédos házak korábban mezőgazdasággal foglalkozó szabadjai tértek át egymás példájára a kézművesiparra. A termelés mértéke lehetőséget teremtett másoknak is arra, hogy kivegyék részüket az értékesítésből, egy az 1770 évi úrbéri összeíráskor feljegyzett tanúvallomás szerint egyesek a fazekastermékeknek kifejezetten csak a kereskedésével foglalkoztak: „Itt a városon a marhátlan emberek többnyire fazekasok, s azon mesterségeket űzik, akik pedig szekeret tartanak, azok nyereségre megveszik a fazekasoktól a cserépedényt s azt a Mezőségre és Gyula környékére hordják eladni."

14 Az anyakönyvekbe foglalkozásukkal együtt bejegyzett személyek közt a XIX. században háromról tudjuk csupán, hogy a fazekastermékekkel kereskedtek, ezek Köte János (1861 e.), Egri Sámuelné-Kelemen Borbála (1833), Szüts Mária (1834), ez a szám azonban nyilvánvalóan nem releváns. Érdekes jelenség, hogy a vizsgált időszakban az e mesterséget űzők között elszegényedett nemesi származású személyeket is találtunk szép számmal, ezek nevei előtt az anyakönyvekben rendszeresen a „nemes", „nobilus figulis", „Ns" cím állt, így Fekete György, Gyenes Mihály, Herbály István, Kádár Ferencz, Kádár János, Kállay László, Kovács János, Láncos János, Lintner János, Major József, Mattá János, Molnár Benjamin, Nagy József, Paál István, Szabó Pál, Tóth Gábor esetében. A fazekasok megbecsült polgárai voltak a mezővárosnak, közülük 1821-ben Szabó Pál törvénybíró, 1880-ban pedig Herbály István volt főbíró. Mattá János esküvőjén a helybeli birtokosok, gróf Korniss Károly és lekcsei Sulyok Ferenc a tanuk. A fazekasokat adó családok zöménél legalább két-három családtag űzte a mesterséget, mely mintegy tíz család esetében generációkon át öröklődött s ahol legalább hét-nyolc fazekast számláltunk meg: ezek a Dézsi (7), Fekete (7), Kovács (7), Nagy (17), Papp (9), Szabó (14), Szász (12), Szilágyi (9), Tóth (8) és Varga (8) családok. Az anyakönyvek adataiból kitűnik hogy a mesterek túlnyomó többsége a XIX. században telegdi születésű, néhányan viszont más helységből vagy fazekasközpontból kerültek Telegdre házasság útján vagy a mesterlegények kötelező vándorútja (vég)állomásaként

15

. Ezek minden bizonnyal némi változatosságot is hoztak a telegdi fazekasság forma- és motívumkincsébe. Ahogyan azt már korábban feltételezték, akárcsak Váradra - ahol a Putz család egy tagja tevékenykedett - Telegdre is kerülhetett egy habán származású fazekas, akinek a magával hozott mintakincse hatással lehetett a telegdi kerámiára

16

. 14 Idézi Kupán Arpád-Varga Árpád: Kiegészítések Sass Kálmán Mezőtelegd története című könyvéhez. In: Sass Kálmán, Kupán Árpád, Varga Árpád, Mezőtelegd története, Nagyvárad, 1996, 140. 15 Debrecenből származott például Csizmadia Sámuel, Daku Mihály, Nagy József, Oláh István, Szálai István, Szüts István; mások a közeli Nagyvárad, Rév, Margita fazekasközpontokból jöttek ide, de szerepel egy-egy tyukodi, teremi, belényesi, gyulavári, váncsodi, élesdi, sarkadi, bánlaki, szalacsi, marosvásárhelyi, dési, erdőhegyi, szarvasi, tusnádi, zilahi, bezdányi, batizi, makói, pestesi, szilágynagyfalusi, szalontai, szászrégeni, vértesi származású is. 16 Varga Árpád, Adatok a telegdi fazekasság történetéhez, 7 old. (kézirat, melynek adatai jórészt beépültek a Sass Kálmán, Kupán Árpád, Varga Árpád, Mezőtelegd története, Nagyvárad, 1996, című kötetbe). Lehet azonban, hogy a telegdinek vélt edényeken tapasztalható habán hatás csak az úgynevezett „győri edények" kereskedelme által érvényesült. 205