A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Néprajz, kulturális antropológia - Emődi János–Sipos József: A mezőtelegdi fazekasság

Emődi János-Sipos József A MEZŐTELEGDI FAZEKASSÁG A Váradtól keletre 22 km távolságra fekvő Mezőtelegdnek a középkor óta mezővárosi rangja volt, amit a hódoltság után is megtartott. A XVIII. század második felétől a XIX. század utolsó harmadáig a kézművesipart űzők a helység lakosságának tekintélyes hányadát tették ki. Ekkortól a manufakturiális gazdaság hanyatlásnak indult s helyét a századforduló körüli években átvette a gyáripar, mely a vasút környékén alakította ki telepeit. Az első világháború utáni politikai és gazdasági változások során Telegd elvesztette jelentőségét, ma nagyközség. A koraújkori telegdi fazekasságról csak szórványos közvetett adatunk van

1

, így nem tudhatjuk hogy a hódoltságot követően valamilyen korábbi hagyomány folytatásaképpen élesztik fel e tevékenységet vagy pedig a részben kicserélődött lakosság piaci orientációjának tudható be e mesterség elterjedése. Mindenesetre 1763-ban Telegden már 25 fazekast tartottak nyílván

2

, mellettük ekkor csupán a csizmadia mesterséget űzők voltak még nagyobb számban. Egy 1786-os adat szerint Magyarországon „a fazekasműveket Rimaszombatról, Margitáról és Telegdről viszik"". Az itteni fazekasság fejlődéséhez hozzájárult a helység határában található jó minőségű agyag valamint Körösrév közelsége, ahonnan fehér, hőálló agyagot szerezhettek be az edények angóbozásához, a minták festéséhez és adaléknak a főzőedények anyagához, biztosítva a jobb hőállóságot

4

. A XIX. század elején Telegden kőedénygyár (Steingut Fabrik) is működött

5

, de valószínűleg nem túl hosszú ideig

6

. Egy ezzel kapcsolatos adatot a mezőtelegdi református egyház anyakönyvben is találtunk: „1818 május 25-én meghal Scheidig Wilhelm Portzelán fabrikás". Fényes Elek ' A Fazekas foglalkozásnévre Telegden a legrégebbi adat 1599-ből való: Jakó Zsigmond, Bihar megye a török pusztítás előtt, Budapest, 1940, 365; egy Fazekas nevű telegdi lakost említenek egy boszorkányperben 1765ben: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára, szerk. Komáromi Andor, Budapest, 1910, 701-703. 2 Bársony István, Bihar adózó népessége a XVIII században, in Magyar történeti tanulmányok, szerk. Szendrey István, XVI, Debrecen, 1984, 123, 124 (ugyanekkor Váradon összesen csak hatot). 3 J.M. Korabinszky, Geografisch-historisches und Producten Lexicon von Ungarn, Pressburg, 1786, 110. 4 A révi fehér agyagra vonatkozóan lásd: Mózes Tereza, Zona etnograficä Crisul Repede, Bucuresti, 1984, 69. A vörös agyagot az utolsó telegdi fazekas család (Pricz) szerint az állomás melletti „Fabicska" nevű helyről, valamint az újlaki határban levő szőlődombról, az „erdei tanyánál" bányászták. 5 Régiségek könyve, Budapest,1983, 158, 12; MOL. Helyt. t. Dep. Comm. 1819, fasc. 18, pos. 19; Brestyánszky Ilona, A kerámia és a porcelán története, Budapest, 1976, 2645 sz.; Csányi Károly, A magyar kerámia és porcelán története és jegyei, Budapest, 1954, 40, 50. 6 Egyesek 1819-1839 közé helyezik működését: Julius Bielz, Die Steingut-Manufakturen in Siebenbürgen, in Studii si comunicäri, Sibiu, 1956, 21; Horst Klusch, Siebenbürgisches Steingut und Steingutmanufakturen im 19 Jahrhundert, in Manufaktúrák Magyarországon, II, Industria et Societas, I, szerk. Németh György, Miskolc, 103-112. 203