A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban

tány és Nemzetes Vitézlő Gödény Pál Vice kapitány Uraink kezek alatt lévő gyalog ezer"-ének nevezte magát.

7 A KOMÁDI ELLENI ELSŐ RÁC TÁMADÁS, ÉS SZUNYOGH GYÖRGY FŐKAPITÁNY, VALAMINT BODA GYÖRGY FŐHADNAGY ELFOGATÁSA Szunyogh György főkapitány aradi raboskodását először Rákóczi 1705. február 13-án Szabolcs vármegyéhez intézett levele említi, melyben a vármegye hozzá küldött követei által Szunyogh kiszabadítása miatt tett kérvényére válaszolt.

80 A levélből azoban sem a fogságba esés körülménye, sem annak időpontja nem derül ki. Az előbbiről csak két, későbbi folyamodványból értesülünk. 1705. április 21-24. körül Tótth Erzsébet, Boda György kuruc főhadnagy felesége folyamodványban fordult II. Rákóczi Ferenchez, amelyben férje kiváltását kérte az aradi fogságból. A kérelmező szerint „Szúnyog György Urammal férje az ráczoktúl el-fogattatván, Aradban vitetett".

81 Alig néhány nappal később (úgy tűnik, május 1-10. között) pedig egy Herpai Sámuel nevű, Gödény Pál ezerebeli katona folyamodott Rákóczihoz, aki „Szunyogh György Kapitány Ur el fogassákor, Komádénál tizenegy nagy sebekben esset". Sebeiből ugyan „Isten jóvoltábul" a debreceni borbélyok kigyógyították, de a kezelésért járó 50 forint kifizetéséhez a fejedelem segítségét kérte.

82 A támadás időpontjának a megállapításához támpontot ad Dobozi István debreceni főbíró 1705. május 22-én írott levele, amelyben „az téli ráczok excursiójá"-t, azaz portyázását és a „komádiak megrontásá"-t említi. A levél ugyan nem említi Szunyoghék elfogását, viszont tudósít arról, hogy a támadás során maguk a kornádi lakosok is kárt szenvedtek, sőt a támadók még Dobozi Komádinál telelő 800 marhából álló gulyáját is magukkal vitték, egy Marci nevű gulyásával együtt.

83 79 Rákóczihoz írott folyamodványukat lásd Esze i. m. 212-213 p. 80 ZIMMERMANN Rezső: Adalékok II. Rákóczi Ferencz felkeléséhez Szabolcsvármegye levéltárából. Második közlemény. Történelmi Tár Uj folyam X. 1909. 300 p. 81 MOL G 19 Rákóczi-szabh. lt. II. 2. i. Extractus Instantiarum. 256. sz. „Tótth Erzsébet, Béda György felesége jelenti: Szúnyog György Urammal férje az ráczoktúl el-fogattatván, Aradban vitetett 's mostan is ott tartatik. Instál Odor Bólff nevű német kapitányon, (kit is érte acceptálnak,) méltóztassék Nagyságod kiszabadítani. — Méltóságos Groff Barkóczi Ferencz Generalis Uramhoz recurrályon és ottan ő Kegyelme investigálván: ha fő hadnagj volt e, informállyon felőlié, s szabadításában munkálódgjon." (A folyamodvány keltezésének az ideje a bejegyzés előtti és utáni legközelebbi keltezés alapján következtethetünk. Az 180. sz. folyamodvány mellett az „Agriae 21. Apr. 1705.", a 274. sz. mellett pedig az „Agriae 24. Apr. 1705." dátum található.) 82 MOL G 19 Rákóczi-szabh. lt. II. 2. i. Extractus Instantiarum. 516. sz. „Herpai Sámuel, Gudény Uram ezerébül való, eleitül fogvást az haza szolgálattyában foglalatoskodván, Szunyogh György Kapitány Ur el fogassákor, Komádénál tizen egy nagy sebekben esset, mellyekbül Isten jóvoltábul borbéllyok által Debreczembe/j reménségh fellett is ki gyógyitattván azon 50. magyar forintokkal tartozék, méltóztassék Nagyságod azon adosaghát ki fizetni, és fájdalmára és karvallásira nézve kegyelmeségét hozzá mutatni. Conperta rei veritate discrictual commissar contentallya a' Borbélyt. " (A két legközelebbi keltezés: 429. sz.: „1. May."; 524. sz.: „Die 10. Maji. Agriae Relatio") 83 „Úgy továbbra az itt levő 4 rácz rabok állapotját parancsolatja szerint Nagyságodnak megírtam, kérem alázatosan maga jó ajánlása szerint, az téli ráczok excursiója komádiak megrontása alkalmatosságával elvitt gulyásomat Aradrul munkálkodtatni ne terheltessék. Neve Martzi, a gulyámmal együtt, kiben odaveszett 8 százig való, vitetett volt el szegény." Dobozi István levele Károlyi Sándornak. Debrecen, 1705. május 22. Balogh István: Dobozi István főbíró levelei gr. Károlyi Sándorhoz 1703-1709. (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14.) Debrecen, 1986. 17 p. 151