A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Pallag Zoltán: Posta Béla és a magyar keleti archeológiai intézet terve

tünk terve szinte a részletekig kidolgozva áll előttünk és megvannak már külső barátaink is. Csak a magunk erejére támaszkodunk, arra az erőre, amit Lippich Elek érája segített felgyüjteni nekünk. A közoktatásügyi kormányra nem számítunk, attól segítséget nem várunk, a legtöbb, ami számításaimba szerepel, hogy ne akarja gyöngíteni munkánkat" (OSZK Levelestár, Fol. 38).

47 Azt, hogy az intézet megindításához szükséges pénzösszeg milyen forrásból állt volna rendelkezésre, nem tudjuk. Annyi sejthető csupán, hogy részben a Turáni Társaság, részben (1913-ig) a minisztérium, talán a kolozsvári egyetem és valószínűleg magánpénzek jelenthették az alapot. Hogy ezt a pénzt pontosan mire fordították volna, mint már említettem nem tudjuk, még ha némi felvilágosítást ad is egy ugyancsak Lippichnek írott levél: „Amit dolgozni fogunk keleten az lesz olyan jó munka, mint aminőt idehaza végeztünk. És emellett a tudományos működés árnyékában, amely nem szorítkozik tisztán maga sem az archaeológiára, de felöleli az állattant és az ásványtant is, intézetünk tervezetében meghúzódik egy olyan gazdasági tevékenység is, amelyben a hazai földművelésnek, iparnak és kereskedelemnek jelentékeny szerepe van" (OSZK Levelestár, Fol. 38). Az intézet régészeti programja csak nagyon halványan körvonalazódik: az orosz területek régészete, klasszika archaeológia és Mezopotámia régészete. Posta „meggyőződése szerint a Konstantinápolyból kelet felé induló út nem lehet más, mint az ó- és középkornak ama kereskedelmi útja, amely a Közép-tengeren folytatódva, mint tengeri út az északibb, Magyarországon átvezető népvándorlás kori szárazföldi útnak volt párhuzamos főútja. Ezen az úton kívánta Posta ásatások és kutatások útján folytatni ugyanazon tanulmányokat, amelyeket a magyarországi leletek alapján múzeumának tűzött ki feladatául" (SCHNELLER 1941, 10)

48 Azt, hogy Létayék pontosan hol akartak ásni, ma már nem tudjuk. Valami felvilágosítást azonban mégis ad erre vonatkozóan a már idézett Schneller István Pósta-nekrológjában, amikor arról ír, hogy „amíg egy új Létayt találnak, leginkább az utat kívánta számára a legpontosabban megjelölni. Ennek köszönjük azt a chartográfiai mestermüvet, amelyet Posta dr. Kerekes Zoltán és Manz által dolgoztatott ki s mely a régi kereskedelmi útnak minden sajátságait, megállapítható stációit feltünteti és így hozzávetőleg megjelöli azon helyeket, amelyek eredményes ásatásokra kilátást nyújtanak" (SCHNELLER 1941, 10). Ez viszont a térkép alapján (KEREKES 1919, 1. sz. kép) egy „hozzávetőleg" 6000x5000 kilométeres területet jelent, Kelet-Turkesztántól a Földközi-tengerig. Kerekes Zoltán geográfus volt és sajnos tanulmánya elkészítéséhez nem használt régészeti forrásokat.

49 MIÉRT NEM JÖTT LÉTRE AZ INTÉZET? Létay Balázs 1914 augusztusában Németországon keresztül hazatért Magyarországra, majd Nyíregyházán át,

50 mint a m. kir. 21. gyalogezred tartalékos hadapródja, később segédtisztje az északi harctérre, Galíciába vonult, ahol még ugyanabban a hónapban 25-én elesett.

51 Ezzel „a ha47 Lippich Elek valószínűleg 1913-ig maradhatott hivatalában, Gróf Zichy Jánossal együtt köszönhetett le, bár erről pontos adatokat nem találtam. Posta Béla a Függetlenségi Párt szimpatizánsa volt 1906-tól (BUDAY 1925, 14), pártja viszont 1913 júniusában Tisza István kormányával szemben ellenzékbe szorult. Valószínűleg ez érződik ki a levélből. 48 Posta elképzeléseihez a kereskedelmi és kulturális kapcsolatokról lásd a 29. és 30. jegyzetet. 4

'

J 1918-tól kereskedelmi földrajzot oktatott az egyetemen (MÁRKI 1922, 173). 50 Az adatért Bóna Istvánnak tartozom hálával, aki viszont Banner Jánostól halottá. 31 Létayról az a hír keringett Kolozsvárott, hogy él és orosz hadifogoly lett, de ez megerősítést nem nyert. (Unitárius Közlöny XXVIII 1915/4. Április, 71). 127