A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Pallag Zoltán: Posta Béla és a magyar keleti archeológiai intézet terve

Iái Posta Béla legszebb magyar régészeti elgondolását hiúsította meg örökre" írja Banner. Létay a terv szempontjából pótolhatatlannak bizonyult. Ennek ellenére minden jel arra mutat, hogy Posta nem adta fel a tervét. Bizonyítja ezt egyik 1915. december 28.-i - szintén Lippichhez írott - levele is: „Tudod, hogy régi törekvésünk a magyar keleti archaeológiai intézet. Embereink régóta képződnek, nagyon is öntudatosan dolgoztam ebben az irányban. Igaz, egyik legjobb erőnk a harctéren adta ki lelkét és ez nekünk hihetetlenül nagy veszteség, de ha rövidebb lett a kardunk megtoldjuk egy lépéssel és pótoljuk, amint lehet, veszteségünket. Amely pillanatban a hadjárat aktái lezárulnak, a mi actiónk az első hajóval megindul a Perzsa-öböl felé. Intézetünk terve szinte a részletekig kidolgozva áll előttünk és megvannak külső barátaink is" (OSZK Kt. Fol. 38). Posta tehát kereste az „új Létay"-t. Erre utal a kolozsvári egyetem 1915/16. tanévre kiírt régészeti pályázata is, amelynek címe: „Mesopotamia iparművészetének jellemzése és hatása a Földközitenger medencéje körüli fejlett műveltségre", jutalma 250 korona (Acta Univ. Litt. 1915-11. Fase, 65). Ezt a pályázatot Kerkay József III. éves hallgató nyerte, „ex Oriente lux" jeligéjű munkáját Posta Béla és Csengeri János értékelte, a díjat pedig 300 koronára emelték (Acta Univ. Litt. 1916-11. Fase, 77-80).

52 1914-től fogva minden a terv ellen dolgozott: Létay halála, az I. világháború (az expedíció többi lehetséges résztvevőjét szintén besorozták), az anyagi

53 és a politikai okok, valamint Posta Béla halála 1919-ben (BANNER 1961, 46). 1918 decemberében Kolozsvár román uralom alá kerül, 1919-ben eltávolítják a magyar tanárokat az egyetemről. 1921-ben a parlament Szegeden telepíti le a Ferencz József Tudományegyetemet.

54 Ezek után nem volt, aki tovább vitte volna az intézet gondolatát (BANNER 1961, 46). Azóta több mint 80 év múlt el. Magyarország sokszor milliárdokat költ olyan „kulturális" intézményekre, amelyek valójában politikai célokat szolgálnak. A magyar tudományosság nemzetközi tekintélyét is növelő külföldön működő magyar intézmények száma viszont elenyésző. Ma, ha lehet még kevesebb remény van egy ilyen régészeti intézet felállítására, akár Ukrajnában, akár Törökországban, akár Irakban. Ezt nem lehet csupán pénzhiánnyal magyarázni. A nemzeti történelemmel (és persze régészettel) való foglalkozás még mindig szinte százszázalékos előnyt élvez a kutatásra szánt összegek elosztásánál

55 írta 1962-ben, hogy Létay Balázs halálával „összeomlott máig is tartó hosszú időre a magyar régészet önálló külföldi kutatása, a nemzetközi munkákban való tevékeny részvétele" (BANNER 1962, 19) Ez szerencsére már csak részben igaz, bár még 52 Kerkay Józsefről nem sikerült többet kideríteni. " Banner írja: „Posta Béla elgondolása nem volt utópia. Meg volt hozzá a mindennel felfegyverzett fiatal, méltó tanítvány. De a pénz nem volt meg." (BANNER 1972, 222) 54 Ezután a bécsi döntés értelmében 1940 és 1944 között Kolozsvár újra Magyarországhoz tartozott. A Szegedről visszatelepített egyetem 1945 májusáig működött. Ezután már román fennhatóság alatt felvette Bolyai János nevét. Az egyetem történetére: MÁRKI 1922, GAZDA 1997/I-II, KISS 1991. 55 A nemzeti történelem egyeduralma visszaveti a speciálisan nem magyar témák kutatását. Annak ellenére, hogy a magyarországi egyetemeken már jó ideje léteznek a Kelet majd minden régiójával foglalkozó szakok (CZEGLÉDY 1972), mégis jellemző, hogy az egyetemi történelem oktatásban „ nálunk az a groteszk helyzet alakult ki, hogy a görög-római történelemmel való érintkezés miatt az egyetem első évfolyamában még szerepel valamelyes ókori keleti történelem, esetleg vallástörténet, ám az ókor után a keleti népek mintha előzékenyen megszűntek volna létezni, s legközelebb már csak az európai hatalmi politikába kellemetlenül beleavatkozó oszmán-török hódítás és az európai gyarmatosítás révén bukkannak megint elő. Ez a naiv és ostoba Európa centrikus szemlélet ugyan megérthető, de azt mégsem teszi megbocsáthatóvá, hogy a keleti fejlődéseket és problémákat illetően még a műveltebb magyar polgár is teljesen tudatlan és tanácstalan, s a legostobább dilettanizmusnak is felül" (SIMON 2000a, 229). 128