A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Pallag Zoltán: Posta Béla és a magyar keleti archeológiai intézet terve

értékes gondolatot oroszországi útjaik régészeti vonatkozásai kapcsán (NAGY 1906, TOMKA 1994, 168), de a gondolat, hogy időben visszafelé haladva a steppén, az anyagi kultúrát vizsgálva rekonstruálható a magyar őstörténet, l8

benne érlelődött meg. Más kérdés, hogy ez a felismerés nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket. LÉTAY BALÁZS ÉS A MEZOPOTÁMIAI RÉGÉSZETI EXPEDÍCIÓ TERVE 1899-ben Postát a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemre hívták az 1898-ban elhunyt Finály Henrik (GAZDA 1997/1, 130-131) helyére (MÁRKI 1922, 167). Kolozsvárott, mint az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárának igazgatója, valamint az egyetem archaeológiai tanszékének vezetője szervezte és irányította a régészképzést. Olyan tanítványai, majd később kollégái voltak, mint Buday Árpád, Kovács István, Roska Márton, Banner János, de az egyetemi oktatáson kívüli tanfolyamaira (ALAPI 1908; POSTA 1908; ALAPI 1911; CSORBA 1969-1970, 124-125) is sokan jártak, itt kezdett például Móra Ferenc is (ALAPI 1908, 229; CSORBA 1969-1970, 124). A szakirodalomban általában csak „Pósta-iskolának", vagy „kolozsvári-iskolának" nevezett régészeti műhely

19 mintegy húsz éven keresztül működött, egészen 1919-ig, Posta haláláig. Tanítási módszerének a lényege abban állt, hogy az elmélet mellett legalább akkora súlyt fektetett a gyakorlati oktatásra is. Hallgatóit különböző ásatásokra vitte el, és megfigyelte mely korhoz vonzódnak a leginkább. Ezek után már ő terelgette őket a választott szakterület felé, segítette őket speciális tanulmányaikban (BANNER 1937, 7; 1962, 18-19; SCHNELLER 1941, 8). így lett például Buday Árpád választott területe a klasszika archaeológia, Kovács Istváné a numizmatika és a népvándorláskor, míg Roska Mártoné az ősrégészet és a néprajz. Ezen első tanítványai később őt segítették az oktatásban. Az egyetem évkönyvei szerint 1906-ban iratkozott be a karra Banner Jánossal együtt az akkor 18 éves fiatalember Létay Balázs, a keleti archaeológiai intézet tervének későbbi motorja (Almanach 1907, 92-93). 1910-ig volt az egyetem történelem-latin szakos hallgatója. Eleinte a már az egyetemen tanító Budaynál tanult klasszika archaeológiát és filológiát (BUDAY 1929, 180). Érdeklődése később a Közel-Kelet, pontosabban a mezopotámiai kultúrák felé fordult (SCHNELLER 1941, 9; BUDAY 1929, 180; CSORBA 1968-1969, 123; BANNER 1972, 222). Az egyetem szakjai minden évben írtak ki különböző pályázatokat a hallgatók részére. 1910-ben Létay Balázs egyetemi hallgató még a dáciai feliratos emlékekről írott dolgozatával nyerte el a 150 koronás fődíjat (amit külön neki 200 koronára emeltek fel) (Acta Univ. Litt. 1910.—

III. Fase, 97-98) később már a „chaldeai-babyloniai művészet" köréből írt tanulmánnyal pályázott. 1912-ben a tanári vizsgadolgozatát

20 a „Szumír szobrok történeti jelentősségéről" írta (Acta Univ. Litt. 1915.-II. Fase, 167). Posta „gondoskodott arról, hogy tanítványai külföldi tanulmányi (Budaynak a római limes útja) utakat végezhessenek, mások tanulmányi módszerével nemcsak az irodalom, hanem a sze18 „Ha majd pontosan ismerjük azon területet, mely a vándorlások előtt állandóbb hazájuk volt, honfoglaláskori leleteink is olyan megvilágítást nyernek, minőre ez idő szerint még nem vagyunk képesek" írta Nagy Géza (NAGY 1906,416). 19 1971-ben jelent meg az iskola tevékenységét össszefoglaló cikk Csorba Csaba tollából (CSORBA 1969— 1970), melynek elkészítését Banner János ösztönözte. Bóna István szíves szóbeli közlése. Posta Béla ragaszkodott ahhoz, hogy régész tanítványai rendes szakjuk, szakjaik mellett tanári vizsgát is tegyenek. Banner János egyet, tanár önéletrajza (gépirat), (OSZK Kt. Fond 36/866) 122