A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Gyöngyössy Márton: Kiszorult-e az „érsek embere” a pénzverésből a XV. században? Adalék a pisetumjog „hanyatlásához”

oklevélben tehát egy az esztergomi érseknek járó jövedelem behajtásáról és nem ellenőrzési jogosultságáról esik szó. Egyébként pisetum címén az esztergomi érseknek 1402-ben 2000 aranyforintot fizettek be Körmöcbányáról. Igaz, hogy egy 1419-es elszámolás szerint 11 hónap alatt az érsek, úgy tűnik, nem kapta meg a pisetumjogon járó jövedelmét. Egyetértek Draskóczy Istvánnal, aki szerint „a kamaraispánok általában nem szívesen fizették be az érsekeknek járó hányadokat".

6 A második oklevél azért érdekes, mert egy pénzhamisítási ügy vizsgálatának elrendeléséről szól. Legfeljebb azt bizonyítja, hogy lanyhult Körmöcbányán az ellenőrzés - mert egyesek könnyen kijátszották -, de semmiesetre sem azt, hogy a pisetarius eltűnt volna ellenőrzési jogosultságával együtt. Zsigmond király uralma idején ugyanis a pénzverési jogban rendre feltűnik az „érsek embere". A magyar pénztörténetírás - pisetumjog szempontjából is értékes és - mindeddig ki nem aknázott, sőt elfelejtett forrása az 1415/1417-re keltezett ún. Propositiones.

1 A királyi tanács számára készített előterjesztés, mely ebben a formájában nem emelkedett törvényerőre, három jelentős kérdéskört óhajtott szabályozni, melyek közül a harmadik a pénzverés ügye volt. Míg a másik két kérdéskört későbbi jogszabályok rendezték, a pénzverésre vonatkozó cikkek tartalma ebben a formában a későbbiekben sem jelent meg: az a reform, amelyet a király és szűkebb környezete kívánt végrehajtani, a korabeli Magyarországon megvalósíthatatlan volt. A Propositiones készítői - amint az a szövegből is egyértelműen kiderül - a pénzhamisítás és a pénzek körülnyírása miatt készítették el tervezetüket. Nem kevesebbet tűztek ki célul, mint egy összetett, bonyolult és jól ellenőrzött hármas pénzrendszer megteremtését. A királyi tanács számára készített előterjesztésnek van egy számunkra fontos újítása: a pénzverés őréül egy „bene possessionatus" nemes választását javasolja, aki az egyes heteken verendő pénz próbáját megkapná, és pecsét alatt őrizné, valamint az ugyanabban az évben vert pénzt az esztergomi érsek és a király erre rendelt officialism által megpróbálná és megvizsgálná.

8 A javaslat annyiban új, hogy míg a Károly Róbert által bevezetett rendszer szerint a pénzverést - az esztergomi érsek pisetariusa mellett - a tárnokmester embere ellenőrizte, itt egy provisor cusionis monetarum-ként említett tisztviselő látná el ezt a feladatot. Az ellenőrzés rendszerében valóban tapasztalhatunk bizonyos változásokat: 1412-ben ugyanis Zsigmond király felkérte Körmöcbánya város tanácsát, hogy a megboldogult Künigh Mihály helyett új kémlőt {probator auri et argenti monetarum) válasszon a polgárok közül, valamint elődje próbáit adják át a kincstartónak. Tehát ekkor már a városi tanács őrizte a próbákat. Erzsébet királyné 1440-ben megparancsolta a körmöci tanácsnak, hogy az aranyfinomság vizsgálatára használt és már elkopott próbatű {Probier- vagy Strichnadel) megújítására a kamaraispán tudtával néhány darabot adjon át a tanács őrizetében és a kémlő pecsétje alatt őrzött arany pénzdarabokból, az összes többit pedig küldje el a királynénak. Ez Budán is így volt, mert a XV. század eleji budai Jogkönyv szerint a pénzverés próbáját a tanács őrizte (97. fejezet). 1433-ban Zsigmond Nagyszeben városát utasította kémlő választására, mivel Földvári Zuborius (vagy Zuborius de Nassis), az h Az 1402-es és az 1419-es adatokra hivatkozik: DRASKÓCZY 2001, 149. Hasonló jelenséget tapasztalhatunk egy 1452-es nagybányai eset kapcsán is. Hunyadi János kormányzó ugyanis a körmöci kamaraispánoktól és kémlőktől érdeklődött a pisetum fizetése ügyében, mivel Nagybányáról nem, illetve nem rendesen fizették a pisetumot. A főpapok és a bárók előtt az esztergomi érsek okleveleket mutatott be annak bizonyítására, hogy még a pénzzé nem vert finom ezüst után is jár neki a nehezék. Az országtanács igazat adott Szécsi Dénes bíboros-érseknek, sőt Mátyás 1459-ben - édesapja oklevelére hivatkozva, azt átírva hasonlóképpen döntött (Mátyás király, 1459. szeptember 16., Buda): KAPRINAI 1771, 345-350. Nr. LIII. (Az oklevélre Draskóczy István hívta föl a figyelmemet, amelyet ezúton is köszönök!) ' Kritikai kiadása: DRH I, 397-404. A pénzverésre vonatkozó cikkek (Sequitur de facto cussionis monetarum auri, argenti, cuprí): 402-404. s A pénzverés felügyelőjéről: XXVIII. cikk (DRH I, 403.) 110