A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Nagybákay Antal Zelmos: Debreceni családtörténete. A vajdahunyai és felsőszilvási Dragota család debreceni ága

Nagybákay Antal Zelmos DEBRECENI CSALÁDTÖRTÉNETEK A vajdahunyadi és felsőszilvási Dragota család debreceni ága A Dragota család már neve alapján is román eredetű család, mely Erdélyből, Hunyad megyéből származik. Bár a tökéletes leszármazási tábla nem állítható össze, de a család által használt nemesi előnevekből és a fennmaradt oklevelekből arra lehet következtetni, hogy a legelső betelepülők között kell őseiket keresni. Felsőszilvás a Szilvás patak völgyében volt, ahol 1263-ban tűnik fel Dragun és Kodocs román kenéz mint kenézjogon birtokos. (GYŐRFFY 1987) 1360-ban ugyanitt immár Szilvás faluban szerepel Dragumir kenéz a Szilvásiak és Nopcsák őse. (GYŐRFFY 1987) 1367-ben Szilvási Iván, aki valószínűleg az említett Dragumir fia, a Hunyad megyei „Hatzag" kerületében Fel-, Közép-, és Alsó Szilvás helységekre és Szabadfalu fele részére, mint ősi birtokaira Miklós erdélyi vajdától új adományt szerez. (BÖJTHE 1891) 1404-ben ezen Szilvási Iván fiai: Dénes, Mihály és László, valamint Vakzár nevű rokonuk ugyanezekre a helyekre Zsigmond királytól megerősítő donációs levelet kapnak.' Ettől kezdve folyamatosan szerepelnek az oklevelekben mint Szilvási sőt 1473-ban Felsőszilvási néven is a család tagjai, így ugyanezen évben éppen Dragota, majd 1481-ben és 1497-ben a Dragota fiai. (CSÁNKI 1913) A következő általam ismert adat 1664. június 25., amikor is Dragota Miklós Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől újított címeres nemes levelet kap vajdahunyadi előnévvel valószínűleg a váradi táborban. A nagyenyedi polgárok tömeges nemesítése ugyanis itt történt június 28-án. A nemesség kihirdetése 1664. nov. 12-én minden bizonnyal a segesvári erdélyi rendek országgyűlésén történt. A Kolosi család nemeslevelét ugyanis itt hirdetik ki nov. 14-én. Érdekessége a vajdahunyadi Dragota címerlevélnek, hogy a család címere nincs ráfestve, csak az üres helye van meg a levélen. Ez gyakran előfordul ebben az időszakban. A kifestésért általában külön kellett fizetni vagy hosszabb ideig tartott volna, és ezt nem minden megjutalmazott tudta vállalni. A szöveg természetesen hozza a leírást. Nagy Iván családi közlésre hivatkozva szintén közli a címer leírást és a rajzot is. E szerint: kék mezőben egy kardos hadi férfiú vörös magyar öltözetben, jobb kezében kivont kardot, a balban három búzakalászt tart. A pajzs fölötti sisak koronájából a leírthoz hasonló hadi férfiú emelkedik fel. Foszladék jobbról ezüst-piros, balról arany-kék. A címerrajzban a hadi férfiú oldalán lóg a kardhüvely. (NAGY IVÁN 1858) A címernek egy kisalakú színes mása ovális rámában a debreceni Déri Múzeumban őrzik. A másik érdekessége a címernek, hogy sisakdísze is van, ami az erdélyi fejedelmi címerek zöménél nem volt 1 MOL. F 46. 1801:8937. sz. Az 1801. aug. 20-i nemességigazolásba foglalva több más leszármazó rokon családdal együtt. 93