A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Nagybákay Antal Zelmos: Debreceni családtörténete. A vajdahunyai és felsőszilvási Dragota család debreceni ága

szokásos. Ezt hozta magával Dragota Ignác, születése helyéről Temesvárról Debrecenbe 1819-ben.

2 A Hunyad megyében maradt felsőszilvási Dragota család tagjai a velük vérrokon Makra, Sztojka, Thoma alias Bukur, Szandula, Balia, Dávid alias Gyík, Dregits, Duma alias Bukur, Toda, Pópa alias Gyík, valamennyien felsőszilvási családokkal együtt 1783-ban produkcionális pert kezdtek az erdélyi kir. táblánál. A per nagyon lassan haladt, csak 1792. aug. 31-én született meg az elismerő vélemény és felterjesztés a Guberniumhoz, ahonnan aztán végre 1801. aug. 20-i kelettel kapták meg a Ferenc császár által Bécsben jóváhagyott igazolást.

3 Dragota Ignác ebből a családból származott. Ékes bizonyíték erre az a két, Hunyad megyében, Déván és Klopotiván 1840-ben kiállított, zálogbirtokokról szóló oklevél, mely Ignác szüleit ugyan nem említi, de nagyapját Balázst megismerhetjük belőlük.

4 Ez oklevelek számos oldalági Dragota családtagról is megemlékeznek, és arról, hogy a Dragota Balázs által elzálogosított ősi birtokok, hol is feküdtek. Az egyik oklevél szerint, mely Déván kelt 1840. dec. 6-án, egyszer négy kisebb fundusról van szó, mind Felsőszilvás határában. Az első „in Válya Sirbuluj" nevezetű helyen Drágota Péter telke s egy puszta telek szomszédságában, a második ugyanott Drágota Péter és Pópa János földjeik között, a harmadik „in Kimpu Maré" mindkét felől a Dragotáék szántói között, a negyedik pedig, a kaszáló, néhai Szolgabíró Gola Antal úr maradékai és Drágota Péter kaszálói szomszédságában. Ezt a részt 150 R.ft-ért váltja vissza Dragota Ignác debreceni lakos Drágota Gyula fia Józseftől és feleségétől Sztojka Teréziától. A másik oklevél Klopotiván kelt 1840. szept. 21-én. Ebben Dragota Samu fia György elismeri, hogy árendába bírt Dragota Ignáctól a felsőszilvási határban „in Dumbrave" egy szántót, „in Gyalu" egy kaszálót és „in Gyalu" egy allodiális szőlőt, de az árendát 1825 óta nem fizette, ami így 40 R. Ft-ra nőtt. Viszont nagyapja Drágota Mózes 400 Ft-ért zálogba vette Ignác nagyapjától Balázstól ugyancsak Felsőszilváson „in Válya luj Logogyin" és „in Tája" a Dragotáék szomszédságában fekvő szántót és egy kaszálót a Buldots nevű helyen Mákra János és Nopcsa János ka2 Az eredeti nemeslevelet, mely dr. Boczkó Béla, a Dragota Natália fiának tulajdonában volt, Édesapám Nagybákay (Rickl) Antal az ötvenes évek elején tanulmányozta és a címert ez alapon meg is festette a „Rickl családi könyvben". E szerint: a pajzsban zöld színű talajon piros-barna csalmás, sárga csizmás, vörös ruhás magyar vitéz áll szétvetett lábakkal, jobbjában meztelen szablyát, baljában három száras búzakalászt tart. Sisakdísz ugyanaz csak deréktól felfelé. Foszlányok: piros-ezüst és kék-arany. A különbség annyi, hogy erről a rajzról hiányzik a kardhüvely a vitéz oldaláról. 3 MOL F 46 1783:3970 és MOL Gubernium Transsilvanicum (F 46) 1801:8937 sz. alatt Zsigmond király 1404 évi donációjára hivatkozással. 4 A debreceni Déri Múzeum Tört. Dok. Gyűjt. I. 39/1958. Dragota iratok. 1869. június 20-i hivatalos másolatok: „Dragota Ignácot érdeklő Erdélyi kötelezvények Felsőszilvás és Vajdahunyad körüli birtokra való nézve". VAJDAHUNYADI ÉS FELSŐ-SZILVÁSI DRAGOTA 1664 94