A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Természettudomány - Lovas Márton: Derecske állatvilága

A nedves puszták élővilága az élőhely „üdesége", jó vízellátottsága miatt nagymértékben hasonló vagy éppenséggel azonos a vízpartok, vízkörnyéki élőhelyek állatvilágához. A száraz füves puszták állatvilágára pedig az egyenesszárnyúak dominanciája jellemző. Az Egyenesszárnyúak Orthoptera rend négy alrendre oszlik: a Szöcskealkatúak - Tettigonioidea a Tücsökalkatúak - Grylloidea, az Ásósáska-alkatúak - Tridactyloidea és a Sáskaalkatúak Acridoidea alrendjére. Közülük nagyobb fajszámuk és gazdasági jelentőségük miatt a Tücskök, a Szöcskék és a Sáskák alrendje a jelentős. A száraz réteken él a szürke rétiszöcske (Metrioptera grisea). A szikes legelőket kedveli a púposhasú rétiszöcske (Metrioptera, Platycleis, affinis). A kissé üdébb réteken él a közönséges virágszöcske (Leptophyes albovittatus). Egyik legnagyobb szöcskefajunk a szemölcsrágó szöcske (Decticus verrucivorus). Nevét onnan kapta, hogy a fogságba ejtésekor az ízületeiből kibocsátott védekező nedv leszárítja a szemölcsöket. A Tücsökalkatúak legismertebb faja a mezei tücsök (Gryllus campestris). A talajba vájt lakása előtti kis részt mindig tisztán tartja. Énekesként a hím kápráztat el bennünket. A Sáskaalkatúak Acridoidea jellemzője a féltesthossznál rövidebb csáp. Kizárólag növényevők, s ez, valamint a hatalmas gradációk kialakulása miatt igen veszedelmes kártevők vannak közöttük. A kopár szikes legelőkön gyakori a változó, vagy szerecsensáska (Celes variabilis), hátsó hártyás szárnya rózsaszín, füstös szegéllyel. Szintén gyakori a kékszárnyú sáska (Oedipoda coerulescens). Inkább a homoki legelőkön gyakori, de Derecskén is sikerült megfigyelni a sisakos sáskát (Acrida hungarica). Nevét fejformájáról kapta. Többször (1875. 1910.) okozott már sáskajárást a marokkói sáska (Dociostaurus maroccanus). Igen gyakori a szikes legelőkön a rövidnyakú sáska (Dociostaurus brevicollis). Gyakori a barna tarlósáska (Omocestus haemorrhoidalis). Nagy tömegben él a rövidszárnyú tarlósáska (Stenobothyrus crassipes). Inkább a lucerna kártevője az olasz sáska (Caliptamus italicus). A száraz réteken mindenütt gyakoriak a Poloskák - Heteroptera rendjébe tartozó állatok. Feltűnő színezetű piros-fekete csíkozású a csíkos poloska (Graphosoma lineatum). Elsősorban az ernyős virágzatú növények virágzatain közönséges. Gyakori a sárgásbarna mór poloska (Eurygaster maura) és az osztrák poloska (Eurygaster austriaca). Ez utóbbi világosbarna színű. A címeres poloskák is gyakoriak a réteken. így a keresztesvirágúakon a vörössárga rajzolatú díszespoloska (Eurydema ornatum), vagy a tarka címerespoloska (Eurydema dominulum). Az ernyősvirágú növényeken gyakori a zöld színű, zöld bogyómászó poloska (Palomena prasina). A Kabócák - Homoptera rend egyes fajai is kedvelik a réteket. így gyakori a csőrös pajzsoskabóca (Mycterodus nasutus). Előfordul a vérpettyes kabóca (Cercopis sanguinolenta) is, de a száraz réteken a közönséges tajtékoskabóca (Neophilenus campestris) gyakoribb. A száraz szikes réteken a Bogarak - Coleoptera rend fajai is megtalálhatók. így a szélesnyakú gyorsfutó (Bembidium laticolle), a kétfoltos gyorsfutó (Bembidium biguttatum), a rezes kisfutó (Pterostichus cupreus) és a smaragd futó (Harpalus smaragdinus). Egy-egy elhullott állatot ezen az élőhelyen is „megszállnak" a dögbogarak, mint a sárgaszőrű temetőbogár (Necrophorus fossor). Nagy a jelentőségük a trágyabogaraknak, mert galacsinjaikkal leviszik a talajba a trágyát, így a nagy ganéjbogár (Aphodius fossor), vagy az Onthophagus fajok. A füves puszták jellegzetes bogarai a gyalogcincérek, mint a kétsávos gyalogcincér (Dorcadion scopoli). A cickafarkon rendkívül gyakori a díszes darázscincér (Chlorophorus varius). A bogáncsot kedveli a púderbogár (Larinus jaceae), és a karcsú bogáncsfúró (Lixus elongatus). A cickafarkon él a barna olajosbogár (Galeruca pomonae), az ürmön pedig a gammabogár (Criptocephalus gamma). A száraz réteken élnek a Lepkék - Lepidoptera rend fajai is. Csupán érdekességként említhetjük a szikfű csuklyásbaglyot (Cuculia chamomillae). De a boglárkalepkék, a szénalepkék és a bogáncslepke (Vanessa cardui) is megfigyelhetők itt. 59