A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Természettudomány - Lovas Márton: Derecske állatvilága

jánzásra késztetik, s így alakulnak ki a fajra jellemző alakú gubacsok. A lárvák a gubacs belsejében bábozódnak be, s legtöbbször a következő télutón bújnak ki. A legnagyobb méretű gubacsot a nagy magyar gubacsdarázs képezi (Andricus hungaricus). A golyógubacsok kisebbek (Cynipis quercusfolii) és a levelek fonákán képződnek. Mindkét fajt megtaláltuk. Az erdőszéleken hangyabolyokat figyelhetünk meg. Itt élnek a gyepi hangyák (Teramorium caespitum), a tölgyek kérge alatt él a tölgyfahangya (Liometopum microcephalum). Megtalálhatjuk az erdei hangyát (Formica rufa és Formica polyctena). A Kaparódarazsak (Sphecidae) családba tartoznak a rendkívül különös alakú lopódarazsak. Testük jellegzetes része a potrohnyél, mely a potrohot és a tort köti össze. Itt a gyakori lopódarázs (Sceliphron destillatorium) egy példányát találtuk meg. A Méhszerüek (Apoidea) családsorozatából közismert a háziméh (Apis mellifera), de a kék fadongó (Xylocopa violacea) is ismert. A poszméhek pedig gyakorta okoznak ijedtséget a kirándulóknak, különösen a nagytermetű óriás poszméh (Bombus fragrans) és a földi poszméh (Bombus terrestris). A száraz erdőt kedvelik a pókok is. Az avaron vadászik a sáros kaszáspók (Anelasmocephalus cambridgei). A hosszúlábú kaszáspókok közül a száraz tölgyeseket kedveli a tarka kaszáspók (Zacheus crista). Nagyobb kör alakú hálókat szőnek a keresztespókok. Egyik szép fajuk a koronás keresztespók (Araneus diadematus). Zsákmányukat lerohanással ejtik el a farkaspókok, ivadékaikat anyjuk egy darabig a hátán hordozza. Az erdő avarjában vadászik a gyászos farkaspók (Pardosa lugubris). Fejtora közepén ezüstös szőrökből húzódó csík teszi felismerhetővé az egyébként fekete állatot. Az erdő gerinces állatai közül a leginkább megfigyelhetők a madarak. Az erdőszéleken fészkel a vörös vércse (Falco tinnunculus). A környező réteken vadászik a barna kánya (Milvus migrans) és az egerészölyv (Buteo buteo). Gyakori itt a gerle (Streptopelia turtur), és időnként itt is hallatszik a kakukk hangja (Cuculus canorus). Az erdőszéleken fészkel és fosztogatja más madarak fészkeit a szarka (Pica pica). Egyszer- egyszer megvillan a szajkó világoskék foltú szárnya is (Garrulus glandarius). Szereti a helyet a fekete rigó (Turdus merula). Az emlősök közül a mezei nyúl (Lepus europeus), az erdei pocok (Clethrionomys glareolus istericus) fordulnak elő. 4. Mezővédő erdősávok Állatvilágukra leginkább a szegényes jelző használata illik. A legtöbb ilyen mesterségesen létrehozott erdősáv nem annyira nagy területű, hogy önálló faunája alakulhat ki. A környező területekről védelmet kereső állatok húzódnak leginkább ide. Két érdekes madárfaj fészkelését figyelhettük itt meg, a vörös vércse (Falco tinnunculus) és az erdei fülesbagoly (Asio otus) úgy látszik egyaránt kedvelte ezt a helyet. Nyilván a közeli rétek és szántók megfelelő vadászterületet jelentettek mindkét faj számára. A FÜVES PUSZTAI ÉLŐHELYEK ÁLLATVILÁGA Ezeket az élőhelyeket két nagyobb csoportba soroljuk: 1. nedves füves puszta és 2. száraz füves puszta. 58