A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művelődés- és irodalomtörténet - Szabó Anna Viola: „Öttől hétig moziban etetema fantáziámat”. Oláh Gábor és a film

Harbou saját regényéből Fritz Lánggal közösen írt forgatókönyvvé és Joe May rendezett filmmé, elkészültekor „a világ legjobb filmjeként" dicsőítették a kritikák. (MCGILLIGAN, 49.) A lenyűgöző erejű, látványos és nagyszabású film - melyben egy hindu herceg álmának megvalósítása körül zajlik a szövevényes cselekmény: „kolosszális síremléktervezet, melyet egy csalfa asszony halott szívének akar emelni - s emel"

19 tarkítva átkokkal, bélpoklossággal, fakírral, jógival, szerelemmel, bosszúval, vezekléssel

20 - hatása elsöprő volt a világon, pedig a keleti film-hullámnak nem az első darabja volt már. Még Hevesy Iván, a kortárs és nagyon szigorú esztéta sem tud elmenni mellette szó nélkül, s bár tudatosítja, hogy a film giccs - egy magasabb esztétikai mércével mérve, de vérbeli filmponyva, mely ponyvaságában is emelkedett és mutatkozik benne sok tiszta költői érték is. Ugyanakkor „kiélezett fordulatokkal, túlhajtott jellemekkel, túlfokozott, a lélekteni igazságot semmibe vevő érzelmek és szenvedélyek halmozásával, kirívó hatásvadászattal" teli. Ám a színészi alakítások révén mindez mégis elfogadhatóvá és hihetővé válik. (HEVESY, 164.) A két világháború közötti évek divatos, könnyűtollú szerzője, Pierre Benőit regényéből francia produkcióban filmre vitt Atlantis hasonlóan egzotikus témát dolgoz fel, a Szaharában, misztikus földalatti barlangban, és Atlantis csodaszigetén játszódik

21

, benne a „rejtelmes királynővel Antineával, borzalmas bujaságával, (...) férfifogyasztó éhségével"

22 és „egyetlen nagy színésszel, a homokkal". (SADOUL, 224) A filmek teljesen fölzaklatták Oláh Gábort. Ezek a „fantasztikusnak" nevezhető keleti látványosságok „megfogják és lenyűgözik a 20. század emberének fantáziáját. Mert mi most a fantáziánkkal élünk! (...) 3 órán keresztül nem Debrecenben, nem is Magyarországon, nem Európában éltem, hanem valahol Keleten. (...) elevenen égetődik be az ember képzeletébe, s ezek a különös képek napokig zsonganak az agyvelőben, mint befurakodott és kijönni nem tudó vad darazsak. Ilyen szenzációkat a színház nem tud adni, csak könyvek, regények."

23 A más összefüggésben, a filmek német nézőire alkalmazott kitétel, miszerint e filmek népszerűségének oka a húszas években, hogy „a fogoly vágyálma"-ként funkcionáltak, (KRACAUER, 54.) alkalmazható Oláh Gáborra is, - aki ugyan nem a politikának, csak a saját életének volt a foglya. OLÁH GÁBOR ÉS AZ ELKÉPZELT ÉLET Oláh Gábor 1921-ben leírja naplójába, hogyan képzeli a magyar dráma általa végrehajtandó reformját, mi az, ami szerinte a színpadról hiányzik. Víziójából azonban nem az világlik ki, hogy milyen legyen a dráma, hanem, hogy milyen legyen az élet: a színpadra ugyanis csak a művészi élet vihető, nem a kisszerű, fakó hétköznapiság. „...társadalmi vagy történelmi drámáink sokszor zenétlen operettek, fényes és üres tablók, könnyed korcsolyázások a mindennapiság simára gyalult műjegén: ki rendít, ki ráz meg, ki emel föl bennünket manapság a színpadon? Ki meri végigorkánoztatni az emberi szenvedélyek viharát a festett világ kulisszái között? Ki mer hatalmas emberi bűnök szakadékaiba szállani s felhozni onnan a felsőbbrendű esztétikai érzés és élvezés nehezen hozzáférhető vi19 NAPLÓ III., 197-198. 20 A film tartalmának részletes leírását lásd: Képes Film-Újság. Mintapéldány. (1922?) 7. és 10. pp. 21 A film tartalmának részletes leírását lásd: Film Újság, 1922/1. 9-10. pp. 22 NAPLÓUL, 197. 23 NAPLÓ III., 197. 306