A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művelődés- és irodalomtörténet - Szabó Anna Viola: „Öttől hétig moziban etetema fantáziámat”. Oláh Gábor és a film

Szabó Anna Viola „ÖTTŐL HÉTIG MOZIBAN ETETEM A FANTÁZIÁMAT Oláh Gábor és a film Mit csinál Oláh Gábor? Tanít, olvas, alszik, eszik, sétál és ír, ír, ír. Ha összevetjük egy 1907beli napját egy 1920-ban megélttel vagy bármely másikkal, ugyanezen események váltakozását találjuk, különböző sorrendben. -„Van társasága? - Senki. - Mindig otthon ül? - Mindig." - olvashatjuk a felidézett párbeszédet a naplóban, 1940-ben.

1 „Szürkén ballag az életem. Napi kis tragédiák, amelyeket a mellettem levő szobák lakója sem vesz észre." - panaszkodik 1925-ben

2 Oláh élete teljesen alárendelődött annak a törekvésének, hogy nyomot hagyjon a világon, „mert az örökkévalóvá levés roppant erőkifejtése az ember életének az értékmérője, az élet tartalmának a megadója"

3 - s ezért semmi áldozatot nem sajnált. „Az én életem feladata: - szerette hangoztatni - megírni, eldalolni, elmondani mindazt, ami csak valaha megborzolta lelkem tavát, vagy alapig zavarta indulataim tengerét. Életem vezércsillaga: a Szépség. (...) ennek emelek sok, sok ezer templomot. Ez mindent pótol, mindennel fölér. Nővel, szeretővel, feleséggel, családdal, gyermekkel, vagyonnal, hatalommal, dicsőséggel."

4 Az alkotáshoz, a szépség létrehozásához szükséges „magányos kiszakadás" álmát mégsem tudta soha megvalósítani, nem tudta egyértelműen a magányban megvalósuló művészi életet, a tiszta szépséget választani (talán mégis erősebb volt az előbbi kincsek birtoklásának vágya annál, hogysem örökre lemondott volna róla) - a magány sorsa lett, nem választása - mert ez „a piszok élet (...) állati módon szórakoztat".

5 A fenti eseménydús napokra gondolva meglehetősen furcsa kijelentés ez. Mi az, ebben az életben, ami marasztalja, ami nem tudja választásra bírni? Mi „szórakoztatja" ebben az életben? Mivel mindennapos életében nincsenek események, nem „történik" semmi, meg kell találni a helyszínt, ahol élet zajlik, hogy, ha résztvevőként nem is, de legalább szemlélőként részt vehessen benne, mert a születendő műveknek matériára van szükségük. Hiszen „az élet, az olvasmányok szakadatlan impressziói ejtik a lelket teherbe."

6 És Oláh hitt abban, hogy a művész „legnagyobb erejével, a képzeletével pótolni tudja az átélésnek, szóval a közvetlen tapasztalatnak a hiányát."

7 Ezt a „má1 Oláh Gábor naplója. (NAPLÓ) I-V. (kézirat) L: 1881-1902., II.: 1909-1918., III.: 1918-1927., IV.: 19271937., V.: 1938-1942. DIM K.X.93.12.09.001-005. (Az első kötet folytatása a Református Kollégium Levéltárában található) itt: NAPLÓ V., 66. 2 NAPLÓ III., 350. 3 NAPLÓ IV., 119. 4 NAPLÓ III., 212. 5 NAPLÓ III., 234. 6 OLÁH Gábor: A művészi alkotás lélektana. (MAL) Debrecen, 1928. itt: 90. 7 MAL 47. 301