A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művelődés- és irodalomtörténet - Szabó Anna Viola: „Öttől hétig moziban etetema fantáziámat”. Oláh Gábor és a film

sodlagos" élettapasztalatot élete során mindvégig olvasmányai szolgáltatják. A könyvek terei válnak saját élet-helyszíneivé, a könyvek hősei barátaivá, példaképeivé, az ő életük az ihletforrásává. Közben azonban felnő egy új művészeti ág, amely a könyv-élmények, a könyv-élet mellé társulva Oláh élettapasztalatának nem csekély időre elsőrendű forrásává válik, s ez a film. És megjelenésének helyszíne, a mozi. Mert mi történik a moziban? Ilyenek: „Szenvedélyek és szenvedések, nagy erények és nagy bűnök, egy szív harca a szívek ellen. A csábító éjszakai élet, nő, mámor és csók - mindig lejjebb és lejjebb, ahol már nincs megállás. Ez a film az örök emberi - a rossz küzdelme a jóval -, egyszer egyik, másszor másik kerekedik felül, végül buknak mindaketten, egyik nagyobbat, mint a másik."

8 Meg ilyenek: „Egy hatalmas háromárbocos hajó, a parancsnok egy húsz éves leány, vad és részeges matrózok, a Csendes Óceán borzalmas viharai, a sanfranciskoi opiumbarlangok rejtelmei, kalózhaj ó-harc, tengeri ütközet és - szerelem..." ráadásul „a romantikus mesét és a fantázia lehetőségét itt nem kötik korlátok, hanem amit az iró elképzel, az itt mind a valóságban is elénk tárul."

9 Ezek a (film)valóságban látott kalandok válnak Oláh Gábor életének kalandjaivá is, ezek lesznek életének „valóságos" eseményei. Az objektív valóság helyet cserél a szubjektív, képzelet alkotta világgal. Oláh Gábor számára Debrecen nem, s egyre kevésbé nyújtott reális viszonyítási alapot ahhoz, hogy önmaga helyét s szerepét a világban objektíven megítélhesse. Családja, szomszédai, a város lakossága - mint publikum -, tanártársai - akik benne is csak tanárt látnak, nem többet - s a Csokonai kör műkedvelő irodalmárai elegendő hátteret biztosítottak számára, hogy segítségükkel: puszta létükkel: közös élettereikkel, egyezményes szabályaikkal, „a közös tudással" saját létének társadalmi szintű valóságosságát bizonyíthassa, de ennél biztosabb fogódzót nem adtak: nem kínálkozott velük a párbeszéd lehetősége. Oláh Gábor jelentős embernek szeretné tudni magát, de nincs, aki ezt az identitástudatot környezetében megerősíthetné - így az meginog. Az egyetlen hely, ahol Oláh Gábor vita nélkül a legnagyobb: saját képzelete, ez a naplója szövege által az utókorra örökített álom-élet, melyet ő próbál irányítani úgy, hogy az elképzelt identitásképét tükrözze, egy olyan világot, melynek egy elképzelt Oláh Gábor-figura, a művész megtestesítője a hőse. A napló lapjain, ahol ez az álom-élet zajlik, Oláh bizonyíthat. Debrecenben Oláh Gábor nem tudott vagy nem, s egyre kevésbé akart önmagán kívül megbeszélni bármit is bárkivel. Az általa folytatott beszélgetések igen kevéssé tömény valóságot teremtenek, tehát értéktelenek és súlytalanok: pusztán információcserére szorítkoznak. Mind a személyes, mind a művészi életre, magára a művészetre vonatkozó kérdésekben ő maga volt az alfa és az ómega, kiegészülve, alátámasztva kontroll nélküli olvasmányaival. Világképe nem csiszolódhatott viták során, véleményét nem ütköztethette senkiével. Oláh mindig felolvas, kijelent s ellenvélemény esetén elutasít. Csak az önmaga teremtette világ érvényében bízik. Oláh Gábor szemléli a körülötte lévő idegen világot, részt is vesz benne, de ennek a világnak a valóságát, - mely, a kényszerű társadalmi beilleszkedés okán, saját mindennapi valósága is - képtelen az egyetlen s „objektív" valóságnak elfogadni. Képzelete teremtette belső valóságának érvényességéhez viszont nem talál megerősítést környezetében. Ezért fordul befelé, ezért szigetelődik el s ezért alakul ki benne fokozatosan az a hamis önértéktudat, mely a kényszerűséget kizárólagos értékké emelve a magányosság, mint egyetlen, teremtésre alkalmas s ezért választott életforma, s a teremtő képzelet, a fantázia alkotta s ott játszódó művek felsőbbrendűségét hiteti el vele. A napló pedig, a művek mellé csatlakozva, az olvasóval igyekszik elhitetni ennek a maga teremtette s teremtő személyiségnek a felsőbbrendűségét, egy rendkívüli ember rendkívüli életének bizonyságával. Úgy tűnik azonban, önmaga értékének e 8 Színházas Mozi. Debrecen, 1923. október 19-26. 9 Színház és Mozi. Debrecen, 1924. január 5-12. 302