A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művelődés- és irodalomtörténet - Cornelius, Deborah S.: Az új nemzedék – egy konzervatyv korszak radikális reformerei (Adatok a két háború közti ifjúsági mozgalmak történetéhez: a Sarló és a Szegedi Fiatalok)

A SZEGEDI FIATALOK A Sarló fiatalságával ellentétben, akik szülőföldjükön maradtak és így az új államban kisebbségi sorba kerültek, a Szegedi Fiatalok alapítói elvesztették szülőföldjüket, amikor a megcsonkított Magyarországra menekültek. Kénytelenek lévén elhagyni a már Nagy-Romániához tartozó Erdélyt, a magyar állam menekültjei lettek, de ez mégsem volt az otthonuk. Szeged új egyetemén, amit Kolozsvárról helyeztek át, csatlakoztak más peremhelyzetű diákokhoz, akik elutasították a fennálló hatalmat és a hierarchikusan erősen tagolt társadalmat. Ez a radikális ifjúság az idősebb generációt okolta a magyar királyság bukásához vezető hibákért. A tekintélyromboló író, Szabó Dezső hatása alatt álltak, aki merte kritizálni a fennálló hatalmat és síkra szállt minden arisztokratikus előjog megszüntetéséért és egy szabad, titkos választáson hatalomra jutó kormányért. (SZABÓ 1929, 1-20.) Szabó állítása nyomán, miszerint a hamisítatlan magyarság erejét a parasztság testesíti meg, a fiatalok a társadalmi igazságosság iránti vágyuk kifejezéseként az elhanyagolt alföldi agrárnépesség felé fordultak. A szabadelvű Kolozsvári Egyetem Szegedre történő áthelyezése egy rendkívül tehetséges diákcsoport létrejöttét segítette elő. Mivel az egyetem távolra került a budapesti hivatalos irányítástól, lehetővé vált a hatalom által megkövetelt fojtogató politikai ortodoxia kikerülése. A korszak erős nacionalizmusa és a Tanácsköztársaságot követő általános megfélemlítettség szükségszerűen az egyetemek szellemi színvonalának csökkenéséhez vezetett, különösen a társadalomtudományok és a humán tárgyak területén. Vidéken azonban kevésbé korlátozták a szabad kutatást. A Szegedi Egyetemen az intellektuális tevékenységek szabadabban fejlődhettek, a társadalomtudományok művelése is félig-meddig független irányt vett. A kis létszámú diákság körében szoros barátságok születtek, és a fiatalok számos kiváló professzor, például Sík Sándor irányítása alatt tanulhattak. Ahogy a Sarló felvállalta a munkások és a parasztok ügyét a cseh kapitalizmussal szemben, úgy a Szegedi Fiatalok felvállalták az alföldi szegényparasztság ügyét a Horthy-rendszer igazságtalanságaival szemben. Vezetőjük, Buday György később elnyomott és politikailag háttérbe szorított osztályként határozta meg a parasztságot, amely a feudalizmus maradványaitól és a társadalmi igazságtalanságoktól szenved. (BUDAY 1943) A Szegeden élő menekült fiatalok érzelmi és pszichológiai nehézségei hasonlóak voltak ahhoz, amit a Sarló tagjai éltek át. A Felvidékkel ellentétben Erdély különálló földrajzi egység volt és önálló történelmi tudattal rendelkezett. Az erdélyi diákok nagyon is tudatában voltak a magyar függetlenség bölcsőjéből származó örökségüknek.

20 Az erdélyi szabadelvű hagyományokhoz és hegyvidéki tájhoz voltak szokva, s így nehezen találták helyüket a nagy magyar Alföld sík vidékén. Azért jöttek Szegedre, mert közel volt a magyar-román határhoz és ide helyezték át a Kolozsvári Egyetemet. Azt remélték, hogy itteni tanulmányaik után akár Erdélyben, akár az új Magyarországon kapnak majd munkát. A hazatérésre azonban egyre kisebb esélyük volt, különösen azután, hogy 1926-ban a román kormány törvénybe iktatta, hogy nem fogadja el a magyarországi diplomákat. Ugyanakkor abban sem reménykedhettek, hogy Magyarországon megfelelő munkát kapnak, mivel az egyetemi végzettségűek számára nem volt elég állás. Erdély a 16. századi törökellenes harcok óta autonóm politikai egység volt, „önálló állam, saját politikai szerkezettel, jogrenddel, történelemmel". (Transylvania: The Roots of Ethnic Conflict, Louis J. Elteto, „Reformation Literature and the National Consciousness of Transylvanian Hungarians, Saxons and Rumanians." The Kent State University Press, 1983, 65-66.) 255