A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művészettörténet, iparművészettörténet - P. Szalay Emőke: XVII. századi ötvösmunkák a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben

számban maradtak fenn ilyenek az ország egész területén. Bobrovszky Ida kutatásai alapján valószínűleg azonosítható a korabeli forrásokban udvari forma pohárnak nevezettel.

17 A XVII. századi református úrasztali poharak között ez a pohárforma a legszámosabb, bizonyítván, hogy még a puritán református egyház számára is megfelelő volt. Ugyanakkor összefüggésben lehet azzal a ténnyel is, hogy az egyházközségek tulajdonában jelentős mennyiségben találkozhatunk olyan edényekkel, amelyek eredetileg nem egyházi célokra készültek, hanem csak később ajándékozták oda őket. A poharakat díszítéstechnikájuk alapján mutatjuk be. Először a trébelt díszítésüekkel foglalkozunk. A beregszászi egyház talpas pohara aranyozott ezüst, domborított díszítésű, vésett felirattal. Kissé kihajló peremes talpa felett a talpgyűrű hullámszalagos, teste kissé kihajló. Talpán szalagdíszes, szája alatt szintén szalagdísz jelenik meg szélesebb változatban. Erről a felső díszítményről hajlik le a feszton két gyümölcscsomóval. A gyűrű felett leveles, virágos mintasor. A szalagok jellegzetessége, hogy kis kacskaringókkal díszítettek. Felirata a derekán helyezkedik el. A pohárformából kitűnik, hogy a felirat nem jelent támpontot a készítés időpontja tekintetében, hiszen mindenképpen korábban készült, mint annak 171 l-es évszáma. Szerencsés helyzetben vagyunk a meghatározásánál, mert mesterjeggyel ellátott, amely pajzsba foglalt, egymásba fonódó ZM betűk. (Jegyzék 16., 16. kép)

x% Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a XVII. század első felének egyik legkiemelkedőbb ötvöse, Szegedi Ötvös Márton készítette, aki a legreprezentatívabb debreceni edényformának, a méltán híres egyedülálló oszlopdíszes kannák első két mintadarabjának a megalkotója volt.

19 A pohár, bár nem különösebben rendkívüli edény, mégis érzékelteti, hogy alkotója a mesterség teljes ismeretével rendelkező tehetséges mester volt. A szatmárnémeti ötvösséget Karácsony Szegedi György munkái képviselik. Az első talpas poharat felirata szerint 1681-ben ajándékozta a szatmári tanács a viski eklézsiának. A tipikus formán ugyancsak tipikus díszítmény jelenik meg. A domborított, trébelt díszítés a szájperemen, a talpgyürű két oldalán és a talp szélén látható -jellegzetes szalagminta és fekvő S elemek, míg a pohár testén a füzérek, rombuszok sarkukra állítva, mindegyik a XVII. században általános manierista motívum.

20 Ezt erősíti a verejtékcsepp, amely ugyancsak kedvelt és elterjedt mintaelem volt a XVII. század első felében.

21 Hasonlóan nem egyedülálló a ftlzérdísz, amely a jelzett debreceni ötvösmunkák közül a PM jegyű Pesti Máté - Pesti Mihály mesterhez kapcsolható.

22 Bár Bobrovszky Ida az ilyen díszítésű poharakat azonosító anyag híján még kassainak tartotta.

23 Takács Béla igazolta, hogy ezek a poharak feltételezhetően debreceni ötvösmunkák. Felismerése tette lehetővé, hogy az eddig kassainak tartott talpas poharak jó részét az említett PM jegy alapján azonosítsuk az említett mesterek munkájaként. Mindezek azt igazolják, hogy ezek a manierista motívumok széles körben elterjedtek és ismertek voltak, ezért nem véletlen, hogy a 17 BOBROVSZKY Ida 1980. 95. 18 P. SZALAY Emőke 1998. 363-65. 19 Munkásságáról lásd B. BOBROVSZKY Ida 1980, legutóbbi összefoglalás P. SZALAY Emőke 2001. 57-59. 20 MAKKAI László 1984. 539. 540. 21 Ezt a motívumot a debreceni ötvösök feltűnően kedvelték, sok talpas poháron találjuk meg ezt a díszítményt. Pl. BOBROVSZKY Ida 1980. 1616-ból, Szikszón 131. kép, Szegedi Ötvös Mártontól 1651-ből 65. kép, Debreceni János poharán 1637-ből 97. kép. 22 P. SZALAY Emőke bodrogkeresztúri poharakon mutatta ki jelenlétüket. P. SZALAY Emőke 1992. 114-115. 23 B. BOBROVSZKY Ida 1980. 116. 24 TAKÁCS Béla 1988. 25. 25 Ezt támasztotta alá a bodrogkeresztúri poharak ismertetése. P. SZALAY Emőke 1992. 112-115. 230