A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művészettörténet, iparművészettörténet - P. Szalay Emőke: XVII. századi ötvösmunkák a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben

debreceni ötvösök munkáin kívül, pl. a szatmári ötvös mesterek is alkalmazták őket. (Jegyzék 17., 17. kép f A másik talpaspoharat Csépén őrzik. Nehezebb a helyzetünk készítési idejének meghatározását illetően. Ebben az esetben az ajándékozási évszám - 1714 - már első látásra igen távol van a készítés valószínű idejétől. A pohár díszítményét ugyanis a szintén jellegzetes szalagminta alkotja, amely hasonlóan a formájához, mindenképpen a XVII. századra tehető. Ezt támasztja alá mesterjegye is, amely a már ismert EG - Karácsony Szegedi Ötvös György jegye. Ezen szalagminta általános elterjedését mutatja, hogy a debreceni ötvösök mintakincsében is megtalálhatjuk. Poharunk alapján még távolabbra, kelet felé bővíthetjük elterjedését, amely ismét azt igazolja, hogy méltatlanul értékelték le eddig ezeknek a tájaknak az ötvösségét. Látható ugyanis, hogy ugyanaz a mesterségbeli színvonal tükröződik kimunkálásában, amit a hasonló kassai, debreceni, kolozsvári tárgyak mutatnak. (Jegyzék 18., 18. kép)

21 A domborított díszítésű poharak közül utolsóként szólunk a bulcsúi gyülekezet kis talpas poharáról. A karcsúbb formát követő hullámszalagos gyűrűvel ellátott pohár tökéletes mesterségbeli tudást árul el. Egész felületét domborított díszítés borítja, amely gyűrűvel összefogott, szalagos, leveles, virágos. Egyéninek tűnik, hogy az ismert szalagmotívum nem a szokásos széles, dús formát mutatja, hanem szembetűnően keskeny. Bár alján vésett P I jegy látható, mivel ismeretlen az ötvösjegyek között, így jelenleg nem tudjuk besorolni. (Jegyzék 19., 19. kép) A következő csoportba a vésett díszítésűeket soroljuk. Közülük különösen figyelemre méltó a mezőkaszonyi talpas pohár, aminek elsődlegesen nem a formája és a díszítménye az oka. Ugyanis maga a forma híven követi a XVII. század első harmadában kialakult végleges formát. Arányát tekintve a karcsúbbak közé tartozik, talpgyűrűjében hullámszalagos, amelyet két oldalról és a talp szélén fekvő V sor mintáz. A szájperem alatt reneszánsz inda fut végig, amelyből egyszerű liliomos díszítmény hajlik le. A díszítménynek ez a kettős megoldása figyelmet érdemel, ugyanis a talpas poharakon a kettő együttes alkalmazása viszonylag ritkán látható. A két díszítő sor között bizonyos különbség mutatkozik. Míg a reneszánsz indasáv teljes szépségében bontakozik ki a hulláminda két oldalára hajló levelekben, az alatt lévő díszítmény hozzá képest kevésbé kiérleltnek tűnik.

28 Kidolgozása gyakorlott kézre utal. A derekán aranyozott sávban találjuk a figyelmet felhívó feliratát, amely ugyanis átok arra, ki a poharat világi dologra fordítja. Az átok feliratok előfordulnak református gyülekezetek poharain, kenyérosztó tányérain.

29 Az írás viszonylag szabályos betűkből áll, de helyesírási hibák vannak benne. Készítési helyére vonatkozóan semmilyen támpontunk nincs. A feliratban szereplő névbetűket jelenleg megfejteni nem tudtuk. Külön figyelmet érdemel a felirat évszáma, 1606, ez ugyanis korai időpont, ennek alapján a forma egyik legkorábbi darabjának tekinthetjük a mezőkaszonyi poharat. (Jegyzék 20., 20. kép) Hasonló karcsú formájú és arányú egy másik talpas pohár, amelynek szintén vésett a díszítménye. A sima talpgyűrűt szegélyező minta erősen megkopott, viszont a szájperemet szegélyező díszítmény alapján igényes munkának tekinthetjük. A reneszánsz inda levelei sajátosak, ugyanis a két ujjas levelekből levélnyélen egy újabb kisebb levélke ágazik ki. Ugyancsak sajátosnak tekint26 MAKKAI László 1984. 540., P. SZALAY Emőke 1999. 338-339. 27 MIHALIK József 1900. 285. Nonnert Pál kupája. 28 Ezzel a kettős megoldással a debreceni ötvösök emlékanyagában nem találkozunk. Hasonlót a kecskeméti Cseh György munkáin láthatunk, de ezeknél egyszerűbb a reneszánsz mustra. BOBROVSZKY Ida 1980. 32., 12. kép 29 Takács Béla közöl két edényt, az egyik a nagyhalásziak tölcséres pohara, amelyen egész hosszú az átokszöveg. TAKÁCS Béla 1988. 26. Báthori Anna által 1617-ben adományozott nagykerekii tányéron ugyancsak átkot mondanak arra, aki másra fordítja. TAKÁCS Béla 32. 231