A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Természettudomány - Juhász Lajos–Sallai Zoltán: A Dél-Nyírség halfaunája

csatorna, Derecskei-Kálló, Kondoros jelenti a fő vízutánpótlást más kisebb vízfolyás mellett, amelyeket a K-ről befolyó Bodzás-Fancsikai összekötő csatorna vize egészít ki. Az egyes tavakat a térképek és köznyelv számokkal jelzi, vagy a helyi terültekről, növényzeti formációkról nevezték el: (pl.: Fancsika Il-es tározó, Halápi-tározó, Bodzás, Bánki-tó, Vekeri-tó). Néhány tipikus dél-nyírségi víztér: a Fancsikai tavak és a Halápi-tározó természetföldrajzi helyzete az Erdőspusztán A Fancsikai tavak neve Debrecentől kelet-délkeleti irányban elterülő egykori, Árpád-kori falu nevéből ered (MÓDY, 1981). A feljegyzések Fancsika települést már a XII. századból említik, a név eredete vélhetően személynévből származik. A kis település körül kiterjedtebb erdőspusztai birtokok terültek el. Ez a táj, amelyben 1974-78 között létrehozták a tórendszert, máig viseli az egykori területnevet. A Fancsikai tavak mesterséges és természetes határai egybemosódnak. A nyugati irányból a Kondoros nevű, szétszórt házakból álló peremterület, északról a DebrecenNyírábrány vasútvonal, keletről a Bodzás-ér, délről az ún. Panoráma út - erdőspusztai bemutatóház szöge határolja. Az l-es, valamint a Il-es tó között halad a 48-as utat és a Debrecen-Bánk közötti műutat összekötő Panoráma út, mely szorosan felfűzi a tórendszert (2., 3. kép). A Fancsikai tavak vízviszonyai A Fancsikai tavak vízutánpótlását biztosító csatornák elsősorban a tavaszi, valamint az őszi vízbőség idején szállítanak jelentősebb vízmennyiséget a tavakba, átlagos vízjárású évek esetén. A tavak a csatornákon kívül, mint természetes erózióbázis-területek, a közvetlen környék csurgó vizeiből, valamint a magasabb talajvízállás esetén, talajvízből is táplálkoznak. Az 1990-es évek száraz, illetve igen száraz, csapadékban szegény időszakaiban kellő vízutánpótlás hiányában a csatornák kiszáradtak, ami a tavak vízmélységének a csökkenéséhez, illetve akár teljes kiszáradásához vezetett (4., 5. kép). Összességében megállapítható, hogy a tavak vízutánpótlása jelen állapotukban nincs megoldva, arid, szemiarid években a tavakba a csatornákból víz nem érkezik. Átlagos vízjárású években, amikor a vízborítás mértéke, - követve a térség természetközeli szemisztatikus jellegű víztereinek vízszintingadozását - tavasszal magas vizet, nyár végén, ősz elején kisvizet eredményezett. A tavak trofitás szempontjából (több év vizsgálata alapján) oligo-mezotrófnak, egyes években mezoeutrófnak bizonyultak. Vízjárás és részben az azonos összekötő csatorna miatt hasonló, erdőspusztai Halápi-tározó vizének néhány jellemző adata a Fancsika I—Il-es tavakra is vonatkoztatható. A bizonytalan vízjárás, a teljes feltöltöttség állapotától a csaknem teljes kiszáradásig változó vízmennyiség legfőképppen a halállomány fennmaradását, faji összetételét határozta meg. A halközösségekben tapasztalható változások és a halfauna jelenlegi faji összetételének meghatározása így kutatásaink időszerűségét is jelentik. A fentiekben ismertetett vízviszonyok jellemezték a legtöbb erdőspusztai mesterséges állóvízfelületet. Az erdőspusztai tavak vízjárása 1976-1998 között, a Fancsikai tavak példáján A tavak természeti értékeit és ezek eltérő irányú változásait döntően meghatározza a jelentősen változó vízborítás. Tekintve, hogy a tavakat kialakításuk után intenzíven halasították és a 20