A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Természettudomány - Juhász Lajos–Sallai Zoltán: A Dél-Nyírség halfaunája

HANKÓ (1933) a hajdani Alföld ősi állatvilágát tárgyaló dolgozatában 31 halfaj jelenlétét igazolta a XVI. század előtti időszakból. Munkájához levéltári okmányokat használt, dolgozatának egyik érdekessége, hogy több adattal alátámasztja, hogy régen a dunai nagy hering rendszeresen feljárt a Dunába, GÁTI (1798) szerint még a Szamosba is felhatolt. KISS (1943) dolgozata, bár egyáltalán nem faunisztikai jellegű, mégis egyértelműen igazolja a Nyírség egykori halbőségét. Falvanként tárgyalja a halászó vizeket, melyekből a halászok által leggyakrabban fogott halakat is felsorolja. A csíkot szinte mindegyik falunál megemlíti, összesen 11 fajt közölt a Nyírség vizeiből. SZÉKESSY (1953) Bátorliget víztereiből 3 halfaj jelenlétét regisztrálta. BORSY (1961) szinte szó szerint veszi át a NAGY (1924) és a KISS (1943) adatait. KERESZTESSY (1992) rövid dolgozata Bátorligetre vonatkozik, a környék víztereiből 6 faj előfordulását mutatta ki. DUDÁS & SÁNDOR (1993) publikációja tartalmaz egy recens fajlistát. írásukban 21 faj jelenlétét regisztrálták a területről. A faj listájukban található fajokból kiemelkedő jelentőséggel bír a nyúldomolykó jelenléte, melyet a korábbi szerzők egyáltalán nem említettek. JUHÁSZ és SZENDREI (1993) a Halápi-tározó madárvilágáról írt tanulmányukban a területen fekete gólyák réti csík fogyasztását figyelték meg. A tározót látogató halászsas zsákmánymaradványa között pedig főként ezüstkárászt azonosítottak. Szürkegém vörösszárnyú keszeg fogyasztását is dokumentálták. ENDES (1997) a Tócó-érből 3 fajt mutatott ki. JUHÁSZ (1996) a Fancsikai tórendszer természeti értékeit bemutató tanulmányában a tavak teljes halfajainak listáját adja. A Halápi-tározó néhány halfaját ugyancsak JUHÁSZ (1997, 2000) emeli ki. A KUTATÁSI TERÜLETEK JELLEMZÉSE A dél-nyírségi vízrendszer általános jellemzése A Nyírség a Tisza vízrendszerének részét képezte, amely a Kárpát-medencét borító Pannon-tó feltöltődése után kezdett kialakulni (BORSY, 1961; DUNKA, 2000). A folyó az eltelt évmilliók alatt többször is változtatta medrét. Kétmillió éven át folyt a Tisza a nyírségi hordalékkúpján, közel százezer évvel ezelőtt a mai Ér-Berettyó völgy környékére vándorolt (DUNKA 2000). A folyóval együtt a Nyírséget É-D irányban további nagy folyók keresztezték, mint az Ondava, Tapoly, Labore, Ung, Latorca. Közel 25 ezer éve a Nyírséget É-ról és K-ről határoló területek süllyedése miatt a Tisza felvette a mai folyásirányát és a Hortobágy medencéjén keresztül folyt déli irányba, közben széles kanyarokat leírva. Az Ér-völgy elhagyása után a Nyírségtől teljesen lefűzte az ÉK-i Kárpátokban eredő nagyobb folyókat, így a ez a terület jelentősebb felszíni vizek nélkül maradt. Az egykori folyómedrek azonban még ma is fellelhetők, környezetükben reliktum jellegű tölgy-kőris-szil ligeterdők (JUHÁSZ és VAS, 1994, 1996; JUHÁSZ, 2000), nyírlápok alakultak ki, amelyek maradványainak mozaikjai néhol még ma is díszlenek. A dél-nyírségi Erdőspusztákon a mélyebb buckaközökben, egykori folyómedrekben nagy kiterjedésű nyírlápok, pangóvizes mocsarak jelentették a vízi élőhelyek sokaságát. Ezek a területek a földművelést akadályozták, így ezek lecsapolására 1890-ben megalakult az Alsónyírvíz-szabályozó Társulat. Összesen több mint 670 km hosszú fő-, mellék- és oldalfolyások kialakításával szabályozott vízrendezés a nyírvizek döntő részét elvezette. Az erdőspusztai vízrendszer mai képét döntően több, eltérő nagyságú állóvíz (tó, tározó) alkotja, melyeket természetes vízfolyások, erek és mesterséges csatornák kötnek egymással össze (1. sz. kép). A mesterséges műtárgyakkal szabályozott vízhozamú Kati-ér, Cserei-ér és Cserés19