A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)
Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: A paraszti szociális identitás fenntartásának kísérlete Hajdúszoboszló gazdatársadalmában
Édesapjának Hajdúszoboszló, Foghtüy dűlőben 15 kh 24 aranykoronás tanyás földje volt. 1940ben megnősült, felesége Rózsa Zsuzsanna balmazújvárosi származású. 1941-1945 között katonaéveit töltötte, rövid ideig szovjet hadifogságban volt. Kuláklistára nem került, de földjét 1952-ben a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság betagosította, így belépett egy kis termelőszövetkezetbe. 1956 után újra egyénileg gazdálkodott, 1959-ben lépett be ismét termelőszövetkezetbe. Összesen 29 esztendőt és 192 napot volt tsz-tag. Egy fiuk született, ki kovácsnak tanult. A rendszerváltás után földjét nem kérte ki, tsz kezelésben hagyta. Ezek az életrajzi adatok egy megőrző, hagyományokon alapuló, alapjaiban konzervatívnak nevezhető életpályát jellemeznek, melyet a családi nevelés alapozott meg; értékrendjének pillére a saját döntésen alapuló munka, mely a tapasztalaton s a gyakorlaton nyugszik 9 , s mindezt a család egysége fogja össze s működteti. Édesapjához hasonlóan Oláh János is csak a családi birtokon gazdálkodott, földet nem bérelt mellé, idegen munkaerőt csak szezonmunkák idején alkalmazott ill. kalákában dolgoztak a tanyaszomszédokkal. Apját, szülei nevelését nem tartja az akkori mércével sem szigorúnak, durva szavak, tettlegesség nem fordult elő: „hát háromnál többet nem vert meg, emlíkezetem szerint. Nem. Mer' nem vót mir! Mer' megmondta: ez így, akkor ez így vót. Mer' vót egy bizonyos határ... Ha viszont: apám, hát ez kéne, jó, majd meggondolom. Nem a'szonta: adom, majd meggondolom! Majd megbesziljük anyáddal. Oda eljött, itt van, nesze. Ha kírtem, megadta. Nade, meg is követelte a rendet is, a fegyelmet is. És! a tiszteletadást is." A megszokott paraszti gyermekmunkák, mint libaőrzés pl. kivételével nem fogták be erős fizikai munkára, kaszálni is csak 17-18 évesen kezdett tanulni, mert a szülőknek látnia kellett mit bír el a gyerek. Oláh Jánosnak soha nem állt szándékában, hogy iparosságot tanuljon, vagy bármilyen nem agrárjellegű tanulmányokat folytasson. „Én midig a' (paraszt) szerettem vóna lenni, megmondom őszintén. És én most is annak vagyok a híve. Énnekem ez vót az akaratom ...Nem, leüjjek, tanuljak, üjjek mint kotló a tojáson. Szerettem látni, igen, nahát ez az, ez hát az, nemhogy egy könyvbe leírva. Mer' hiába tanultam én be, ha nem látom és fogalmam sincs hozzá mi az." Tehát a tapasztalat és a gyakorlat volt az, mely szakértelmének alapjává vált, sikeres gazdálkodását építette rá, de később a pártutasításokon is nyugvó termelőszövetkezeti gazdálkodásban a felsőbb vezetéssel szembeni konfliktusok forrásává vált, melyet joggal, sérelemként, kudarcként élt meg. A tanulás elutasítása sem egyértelmű, hiszen a hat elemi elvégzése után a három éves gazdasági ismétlő iskolát, majd az ezüstkalászos gazdatanfolyamot is elvégezte. Később, a termelőszövetkezetben is, amikor lehetőség adódott rá, képezte magát: előbb a gépállomáson volt traktort „tanulni", majd Berettyóújfaluban egy évig gépészeti iskolán, növényvédelmi, öntözési szaktanfolyamokon. Szívesen ment, mert mint mondta „engem is piszkált afejlődís, mer' nincs olyan rakott szekér amire ne férne. ... Én mindenütt mentem ahun csak lehetett a tudomán't szedni, na meg oszt kűdtek is! Megmondom őszintén nem azír hogy dícsirjem magam, erre mindre a téesz kűdött! Szóval nagyon jó az ilyeneket megfogni, mer' azir nem tanul ott hülyesígeket. Mer' mondjuk o 'an rígi emberek vótak az oktatók, tanítók mán hogy így mondjam. Nem akarom a mai fiatalokat megbántani, na de tapasztalatba, gyakorlatba!" Tehát nem a tanulással, hanem a sokszor negatív felhanggal bíró tanultsággal szembeni ellenérzésről van itt szó, melynek mélyebb gyökerei is voltak, magas pozíciót betöltő vezetők élettörténeteiben - a másik oldalról - vannak példák rá. S ezt az ellenérzést felerősítették a jó politikai kapcsolattal rendelkező, pártmunkás vezetők arrogáns 9 SZABÓ 1990. 435-461. a népi tudásanyag természetéről Vajkai a. nyomán fontos megállapításokat közöl s elemez, miszerint: ennek a tudásanyagnak rendezőelve a gyakorlat, mely a jelenségek pontos megfigyelésén alapszik, mivel tapasztalati tudás ez, s nem a természettudományos egzakt törvényeket használja. 174