A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Szűcs Ernő: Hajdú és Bihar megyék malmairől

szám alatt. Ő egy 17 lóerős szívógázmotort használt erőgépként, amellyel 2 darálókövet, 2 pörkölő üstöt, 1 hidraulikus sajtolót, 1 magőrlőt, 1 hajolót működtetett vámdarálást végezve. Üzemét 1935-ben már csupán 1 három lóerős motorral járatta, de ezt később egy 15 lóerősre cserélte le. Naponta azonban csak 4-5 órát működtette gépeit, 1949-ben és 1950-ben munkavállalókat is alkalmazott, néha 6 munkást is, de más években csak ő maga, a tulajdonos dolgozott a darálóban. Gépparkját azonban bővítette, hidraulikus prést, generátort (1,85 kW), zúzóhengert szerzett be.

16 A Madurkay malom továbbfejlesztését a későbbiekben is folytatták a tulajdonosok. A 30-as évek folyamán beszereltek kefegépet, légszivattyút, a munkások számára (8 fő) hálótermet létesítettek. A

II. világháború után, 1947 októberétől a működési formát is megváltoztatták, mert áttértek a vegyes őrlési módszerre, azaz vámőrlés mellett saját számlára gabonát vásároltak, s azt feldolgozva értékesítették (vámőrlés + kereskedelmi őrlés), ebben az évben a dolgozói létszám 12 fő lett. A Szacsvay utca 5. szám alatti üzemet 1949 decemberében államosították. 1950 májusában a Balesetelhárítási Felügyelőség előírja, hogy a töredezett padlót ki kell javítani, a gépek hajtószíjainak burkolatait tökéletesíteni kell, s helyre kell hozni a lépcsőket és korlátokat. Mindez jelzi, hogy a tulajdonosok az 1944 utáni politikai helyzetben, különösen 1947-től felerősödő ellenőrzések és bírságolások következtében kevesebb gondot, összeget fordítottak üzemük karbantartására, mint eddig, s az államosítás időpontjára az állandóan bővített, fejlesztett malom leromlott állapotban került átadásra. Ezek ellenére a malom kapacitása napi 230 q-ra nőtt 1950 márciusára (14 munkással).

17 A biharkeresztesi malom élére, mint vezető 1951. március 6-án Papp András lett kinevezve, s mellette mint főmolnár: Pethő István dolgozott. 1962. január 1-től a malom vezetője Csordás János.

18 Az egykori malomépületben keverő üzem működött, ez azonban megszűnt, és a Hajdúsági Gabona Rt-nek jelenleg a Böjti úton csupán egy szárító részlege üzemel.

19 A malom az 1990-es években leégett, az épületet helyreállították, de az őrlést nem kezdték újra, hanem, mint már jeleztük, csak keverő üzemként használták. HAJDÚSÁMSON Határa 1940-ig 12 071 kat. h. volt, amelynek legnagyobb része szántóként lett használva. A talaj minősége miatt - futóhomok -, korántsem csak búzát, hanem jelentős mennyiségben rozsot is termeltek a gazdák. így az őrlés során mindig fontos volt a malmokban a rozs feldolgozása is. A Hajdúság területén a gabona őrlése folyamán a XIX.- század elején az ún. szárazmalmok játszották a főszerepet, s ritkábban fordultak elő - az Alföld más vidékeihez viszonyítva -, a szélmalmok. Ugyanakkor aránylag hamar és nagy számban jelentek meg a gőzmalmok (ezeket kezdetben leginkább fával fűtötték!), majd a XIX. század végétől a motoros (szívógáz-, vagy olajmotoros) malmok terjedtek el, mert a szénbányák messze voltak, s drága volt a szállítási, illetve a fuvarköltség. A közelmúltban jelent meg a Hajdúsámson története című kötet és ez közli: „Sokáig csak száraz- és szélmalmok őröltek a faluban. 1880 körül az előbbiekből még tizenkettő, az utóbbiból azonban már csak egy üzemelt, és 1881-ben az is leégett. Tóth Béla szerint az első gőzmalmot 16 Uo. ésHBMLIX. 201/e 19. 17 ÚJHELYI István, 1987. 163. 18 ÚJHELYI István 1987. 147. és 163. 19 Seprényi József szíves szóbeli közlése. 152