A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Surányi Béla: Kultúrnövények-nemesítők a Hajdúságban

schein-testvérek egykori birtokának ún. völgyes részén az 1940-es évektől közel 30 kat. holdon folyik a zeller termelése. Hosszúpályiban is az 1940-es években kezdték művelni, Nagylétán viszont csak 1953-tól vették kultúrába, számottevő területen. Újléta szőlőskertjeinek mély fekvésű dűlőiben szintén elterjedt. A zeller-félék közül hazánkban csupán a gumós zellernek alakult ki (SURANYI 1985. 245.) kultúrája. A halványító és a metélő zeller művelése nem honosodott meg, ezeket az angolszász népek kedvelik. Az 1940-50-es években Csonti Szabó István (SZABÓ 1946. 141.) hazai termesztésre az Alma alakú kerek, a Hógömb, a Prágai óriás és az Erfurti bütykös fajtákat ajánlotta. Ez bizonyítja, hogy akkoriban az egyes termesztő tájakon kialakult tájfajták jelentették a választékot. A Kis-Balaton vidékén, mint az egyik termőkörzetben nem, csak a Fertő-tó környékén, egy ottani tájfajtából nemesítették ki a Hegykői zeller-t (MÁNDY 1964. 77.) és az előzőhöz hasonló eredetű kultúrváltozat a Monostorpályi zeller,

15 államilag elismert fajtaként, Preczner Gábor és Harmat Lászlóné nemesítése. Debrecenben a városiasodással a kéltségek fokozatosan eltűntek, beépültek. A zöldségtermesztés a városellátó övezetbe helyeződött át, ami a város közvetlen határát jelenti, zömmel viszont a környező települések kapcsolódtak be a zöldségellátásba. Ezt támasztja alá a 19. század utolsó harmadából Hetényi Kovács Lajos: (ZELIZY 1882. 638.) „Debrecen lakosainak legnagyobb része földmívesekből áll, akik minden gondjukat a földmívelésre és baromtenyésztésre fordítják, ennélfogva a kertészkedésre kevés kedvet és érzéket mutatnak. Az iparosok és honorátiorok (közalkalmazottak) osztálya azonban a kertészetnek némely ágait, kivált a két utolsó évtizedben dicséretesen és szép sikerrel felkarolta. Nagyon kicsiny osztálya az a lakosságnak, mely egyedül kertészkedésből él." A belterületi kertészet központjaként a Libakertben salátát, (k}es)káposztát, tormát, zöldhagymát, spenótot, galambbegyet (Valerianella locusta - macskagyökérfélék családja - Közép-, főleg Nyugat-Európában elterjedt főzeléknövény), céklát és kerti sóskát termesztettek, kizárólag önellátásra.

16 A többi fontos zöldségféle a környező települések kerti és szántóföldi műveléséből származott. A munkáskertek

11 - ha csekély mértékben is - hozzájárultak a város zöldségellátásához. 15 HARMAT LÁSZLÓ szíves közlése. Lásd még: SOMOS A. (1983): 531., 533. 16 ZELIZY D. szerk. (1882): 639.: „...még számtalan termesztetik kisebb mennyiségben. Ezek közé tartoznak a burgonya, paszuly, káposzta, karalábé, zöldségfélék... innét lehet megfejteni, hogy oly csekély kertterülete van, mert szükségletének egy részét a szántóföldön termeszti." Lásd: SZŰCS M. (1882): 67. 17 Az 1941^2. évi vetésterület: növényféle kat. hold négyszögöl zöldborsó 2 437 zöldbab 2 1264 főzeléktök 1 832 görögdinnye 1 310 zöldpaprika 1 263 vöröshagyma 3 871 fejeskáposzta 5 868 sárgarépa 4 298 paradicsom 4 856 petrezselyem 3 1108 uborka 2 472 saláta 1 1368 kelkáposzta 2 711 karalábé 3 711 126